Nyíregyháza, Eger, Győr, Hódmezővásárhely, Kóka, Székesfehérvár, Szombathely, Szeged, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Munkács városokban. Utóbbi helyszínen Majnek Antal munkácsi püspök, a pesti Örökimádás-templomban Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke mutatta be a szentmisét.
Amikor a tisztaságról beszélünk, a szabadságról beszélünk, amely ajándék, de csak küzdelemmel tartható meg – mondta homíliájában Bíró László püspök. A tiszta szerelem választásáról szólva Gabrielle Kuby német szociológus-írónőt idézte: – „Gondold meg, kedves fiatal, mikor érezted magad királyfinak/királylánynak és mikor kidobott mosogatórongynak?” ( Az idézet az írónő rövidesen magyarul is megjelenő Only you (Csak te) című könyvéből való).
A szabadosság hirdetői a szabadságra hivatkoznak, s aki hisz nekik, pontosan az igazi szabadságát fogja igen hamar elveszíteni, mert az élvezetek – drog, szex –függőjévé válik – folyatta a püspök. – Az igazság tagadása ma divat, mintha az veszélyeztetné az ember szabadságát. Ezt a félelmet hintik a szívünkbe. Jézus másról beszél: az igazság szabaddá tesz! A házasságban élő férfi/nő elhagyja anyját, atyját és társával egy test lesznek, hogy egy életen át megjelenítsék a végleges szeretet jeleként Istent – hasonképpen szabadulnak fel Isten felé a cölibátust vállalók is. Az élet nehézségeivel járó sebekről Bíró püspök a következőket mondta: a másokért kapott-vállalt áldozat a szeretet harcának lényege. Mikor a szentségimádást végzed, ne a saját, hanem Krisztus sebeit nézzed! – biztatott a főpásztor.
A szentségimádás áhítatában a Fogarasi házaspár beszélt a jegyesi időszak tapasztalatairól. A jegyesség a készülődés ideje, hogy mindenben egymásra hangolódhassunk a házasság – benne a testi kapcsolat – kezdetére. „Nagy boldogság szabadon az oltár elé állni és győztesen igent mondani.” Az elmélkedések után a szervezők mécseseket osztottak a jelen lévő fiataloknak, s ki-ki meggyújtva a sajátját az Oltáriszentség Jézusa elé tehette, a szív tisztaságát ígérve neki. Voltak, akik a padban maradtak. Mások már korábban kimentek a templomból. Az ottmaradottak közül azonban fiatalok hosszú sora járult az oltárhoz. Szegeden az országos imanaphoz csatlakozva a Fília közösség és a jezsuita fenntartásban működő Kaszap István Kollégium hirdetett szentségimádást a tiszta párkapcsolatokért. A rendezvény helyszíne a szegedi Dáni utcai Szent József jezsuita templom volt. Az imanapon az ötgyermekes, már unokákkal is büszkélkedő, mégis fiatalos szellemiségű házaspár, Erhardt Gyula és Krisztina tett tanúbizonyságot 38. házassági évfordulójuk napján arról, hogy a házasság előtti tisztaság annak idején nemcsak az egyház tanítása által rájuk „kényszerített” magatartás, hanem igazi öröm volt. Ez az örömforrás segítette őket abban, hogy társkapcsolatuk meghitt intimitásában végig a keresztény házasság mint cél lebegjen szemük előtt, és felkészítette őket arra az örömre, amit az isteni kegyelem által szentesített gyermekáldás szerzett az életükben.
A fórumon mintegy félszáz fiatal, döntően egyetemista hallgatta őket. Az általuk felvetett kérdésekre is válaszolva elmondták, hogy a mai kor túlértékeli a szexualitást. A testi kapcsolat fontos része a házasságnak, de nem a lényege. A ma divatos próbaházasság nem a házasság, csak a próbaházasság próbája, hiszen éppen a teljes elköteleződés hiányzik belőle, a teljes személyiség kizárólagos adományozása egymásnak. A másik megismerése egy életen át tart, a közösen vállalt gyermekek újabb és újabb, előre nem látható élményekkel gazdagítják szeretetkapcsolatukat. Debreceni fiatalok is csatlakoztak a Szent Anna-székesegyházban az országos programhoz, a tiszta lélekért s a test tisztaságáért mondott fohászukat, felajánlásaikat, kéréseiket a szentségi Jézus elé vitték a templom csöndes, meghitt félhomályában, és elolvashatták a szervezők által kiosztott szórólapokon a következő gondolatokat:
„Az igazi szerelmesek megtanulnak az édesanya gyöngédségével gondoskodni egymásról, az édesapa biztonságot adó erejével megtartani egymást gyöngeségeikben is, ugyanakkor gyermekként megbújni egymást oltalmazó és erőt adó bizalmában. Megélik a szeretet közelségének minden örömét és a szeretet távolságának minden fájdalmát, fölfedezik, hogy szeretetük nemcsak a közelségben, hanem a távolságban is egyre nagyobbá nőhet. A szeretet túllépi az ember korlátait. Végtelen vágyú szeretetünk Krisztuson keresztül kapcsolódhat össze Isten végtelen szeretetével.”
