A Bárka Színház lelkes legénysége immár negyedszer kötött ki itt, a Szársomlyó lábánál, hogy egy emberközeli, eseménydús, nyugodt hetet töltsenek el művészbarátaikkal és a katlanlakókkal. A villányi borvidék takaros falvaiba – Kisharsányba, Nagyharsányba és Palkonyára – ilyenkor dallam és taps, dráma és vidámság, számtalan történet és kacaj költözik. Napraforgó és – bíztunk – napsütés.
Ám csütörtökön megnyíltak az ég csatornái. Óriási eső zúdult a katlanra. Szerencsére az egyetlen. Éppen a Lovasi Andrással kiegészült Sator Quartet ókeresztény himnuszait hallgattuk a kisharsányi templomban, amikor mennydörögni kezdett. Így aztán, ki bőrig ázni nem kívánt, tovább élvezhette Heidl György finom, szakrális zenéjét. Innen hatalmas sártengeren kocsikázva – szinte hajózva – Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus kiállításának megnyitójára vezetett utunk. A fesztivál egyik fő szervezője, Bérczes László hősökként köszöntötte a jelenlévőket, az elemekkel megbirkózó, bátor katlanlakókat. Így. Személyesen, közvetlenül. Mert ilyen világ ez itt, a katlanban. Egyszerű, emberi, együtt-szívdobbanós. Korniss az eltűnő népi-falusi világ krónikása. Az ő szíve a már csak foltokban létező erdélyi folklórvilággal dobban, gépe ennek megörökítéséért is kattan. Képein cifraszűrök, tisztaszobák, táncházak elevenednek meg. Az életműve javát összegyűjtő album címe: Kötődés. Vállalása is az, hiszen a fesztivál ideje alatt az Ördögkatlan falvait fényképezte. A benépesülő falvak katlannépe pedig a Budapest Bár sanzondaloló popsztár-válogatottjával és persze Farkas Róbert nagyszerű zenekarával töltötte az estét. Táncoltunk az esőben.
Így aztán jólesett napfényre ébredni. Ami többé már el sem pártolt a fesztivál mellől. Pénteken Palkonyára utaztunk. A pincesoron halk jazzmuzsika szólt, majd a Técsői banda fogott mulattató örömzenélésbe. A faluházban a kábítószerfüggők naplóinak felhasználásával készült A gyáva című előadást mutatták be, Kovács Krisztián és Scherer Péter megrázó erejű kamaradrámáját. Az iskolákban is játszott darab felkavaró őszinteséggel szól a drog pokláról. Alkonyattájt elhagytuk Palkonyát, hogy a Nagyharsányi Szoborpark monolitjai között meghallgassuk Lajkó Félix, Dresch Mihály és Brasnyó Antal virtuóz hangszerpárbeszédét. A közeli amfiteátrumban már várt ránk a beregszászi színtársulat: Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című verse köré szőtt monumentális álom-oratóriumot, Vidnyánszky Attila festői, lázas vízióját mutatták be. Az életről-halálról, elengedésről-visszatartásról regélő darabban a fesztivál egyik díszvendége, Törőcsik Mari is vendégszerepelt.
A hétvége is a színház jegyében telt. Szombat délután egy ötletesen kidekorált kisharsányi udvarház istállójában, szalmaszékeken, itatónak támaszkodva láttam a Kaposvári Egyetem másodéves színésznövendékeinek Sziszüphosz-interpretációját. A darab ötletesen egyensúlyozott a hiábavalóság örök kérdése és a sziszifuszi munka színinövendék előtt álló elgondolkodtató aktualitása között. Öröm volt látni a felszabadult, csillogó szemű fiatalok tehetségét. Bízom benne, hogy szép karrier vár rájuk kőszínházon innen vagy túl. Este a nagyharsányi tornateremben a Háy János Nehéz című novellájából hizlalt kisiklás-drámát mutatták be. Mucsi Zoltán félelmetes, majd kétórás monológja egy elcsúszott élet lenyomata, számunkra pedig nyomozástörténet: vajon hol mehetett tönkre minden? Csak kérdések vannak, válasz nincs. Hogy mégis legyen felkiáltójel, arról a fesztiválzáró koncerten Lovasi és a Kiscsillag gondoskodott.
Az Ördögkatlanra határozott válaszom van: igen! Sok felkiáltójellel! Mert jó egymás mosolyában megfürdeni, galambot látni a templom csillag-buzogányán, nyulat a mezőn futni, borospohárban a nap sugarát. Jólesik lassítanunk, megélnünk, időt szentelnünk. Legyen így, itt, jövőre is!
Fotó: Vass Norbert
