Magasba dobom végre,
már megbocsáss nekem,
talán megütlek véle!
Ó, jaj, mégsem merem.
Visszaülök és lesem,
miként mérsz igazat.
Kezedben labda fejem,
visszafogott magzat.
Virágvasárnap lészen,
eljössz szamárháton,
akkor sem találsz készen,
csupán csak félúton.
Visszahátrálok, inkább
a férfinak adom,
labda helyett legalább
fogadd pálmaágam.
II.
Én kimenék ajtóm eleibe,
feltekinték a magas mennyekbe.
Szólít anyám: Mit láték?
Látom – mondom, fakanállal kezibe’
égen szállni nagymamát.
Tégy a tűzre, tégy a tűzre! –
így kiált.
III.
Csendítenek mennyországba’,
kigyűlének ez angyalok.
Nyiss kaput angyal,
nyújts kezet, Mária!
Iancu Laura (1978) csángó születésű költő,
a Moldvai Magyarság című lap szerkesztője.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
