Húsz éve történt: Elsőként bejegyezve

Arató László a Magyar Cserkészszövetség újjáalakulásáról…

1990 után óriási lendülettel, három év alatt húszezerre nőtt a magyar cserkészek száma. Az egykori öregcserkészek közül kerültek ki az első parancsnokok, s igyekeztek megszervezni az őrsvezető- és a segédtisztképzést. „Reményteli szomjúság” jelentkezett a társadalomban 1988 táján, hogy talán újra megjelenhet a keresztény és magyar értékeket képviselő ifjúsági mozgalom. A cserkészet újjászületését az 1989 őszén született társasági törvény tette lehetővé, majd az 1990. évi IV. törvény megerősítette, hogy a cserkészet, amely több mint egy civil szervezet, a lelkiismereti és vallásszabadság alapján működhessen. A tagok – a civil szervezetek közül egyedüli módon – a jelöltidő után fogadalmat tesznek, amennyiben azonosulnak a cserkészet lelkiségével. A fogadalom az Isten, haza és az embertársak szolgálatáról szól, s az evangéliumi tízparancsolatot meghaladóan a tíz cserkésztörvényt is magában foglalja. A cserkészet hivatás, amely az értékesebb keresztény magyar ember kinevelését szorgalmazza a társadalom javára. A társadalmi változásoknak megfelelően 1989. augusztus 20-án, a Szent Jobb-körmeneten az ereklye mellett már cserkészruhában álltak őrt a szövetség tagjai. Ezt megelőzően – más események mellett – 1988 őszétől Budapesten rendszeresen találkoztak az egykori cserkészek, amikor még az újjászerveződésnek nem voltak meg a jogi alapjai. 1988. október 12-én a budapesti Múzeum kávéházban harmincnyolc cserkész jelenlétében megszavazták a Magyar Cserkészszövetség megalakulását. Ezek után, amikor 1989 őszén a kommunista összetételű Parlament megszavazta az egyesületi törvényt, a már létező Magyar Cserkészszövetséget 1-es sorszámmal jegyezték be.