A jerikói vak meggyógyításakor is – de más csodatételeknél is – Jézus előzetes hitet kíván; ha hitetlenséggel találkozik, nem tesz csodát. Például a hitetlen názáretiek körében (Mt 13,58). Mit jelent ez? Azt, hogy szükséges az Isten felé való nyitottság, a lelki érzékenység, az alázat. Mert a gőg, az önteltség elvakít, eltompítja a szívet.
Mert ahogy Pascal mondja: „Istent a szív érzi meg”, nem a gőgös, okoskodó ész. És ugyancsak Pascal: „A szívnek megvannak az érvei, amelyeket az ész nem ismer.” Ugyanezt hangsúlyozta a nagy magyar misztikus, Prohászka Ottokár, aki a vallási életben is elterjedt racionalizmus ellen küzdött. „Istent soha senki sem látta” (Jn 1,18). de Isten Fia eljött, és érzéket adott, hogy valamiképpen megtapasztaljuk Istent. Mivel Isten szeretet (1Jn 4,7-8), a szeretet az a szem, amellyel „meglátjuk”, megtapasztaljuk Istent (Szent Ágoston). Aki nem szeret, nem ismeri Istent. Mindezt bőven kifejti XVI. Benedek első enciklikája. A jerikói vak azt kéri Jézustól, hogy láthasson. Mit is kérne mást, mint a látást. Ezt átvitt értelemben is megfontolhatjuk. Hit és látás kapcsolatának ez a másik szempontja. A hit bizonyos „látáshoz” segít. Szükséges az előzetes hit, a jó felkészültség a csodához, a kegyelmi ajándékhoz. Másrészt a hit kegyelmének kitáruló ember még inkább kész a megismerésre, egyre jobban „lát”, megtapasztalja Isten jóságát és irgalmas szeretetét. A kezdeti csíraszerű hit kibontakozik, szárba szökken, és a hívő örömének forrása lesz. Isten adni akarja magát, hiszen ő maga a kiáradó jóság. Tőlünk függ, hogy mennyire fogadjuk be ajándékát és mennyire gyümölcsöztetjük tevékeny szeretetben. Egy Szent Ignácnak tulajdonított mondás szerint „Istent nem lehet felülmúlni nagylelkűségben”. A hit, a szeretettel egyesülve, bizonyos ismeretet ad Istenről. De igazában itt, a földön nem adatik meg nekünk Isten látása, amire annyira vágyakozunk. Pál apostol szerint „tükör által homályosan” látunk (1Kor 13). Éjszakában járunk, de vannak vezérlő csillagok: elsősorban Jézus, aki az út az Atyához, és édesanyja, Mária, a „Tenger Csillaga”, meg a szentek. De a szentek is sokszor éjszakában jártak, megtapasztalták a lelki sötétséget. Így például Keresztes Szent János, vagy hozzánk közelebb a két Teréz, Lisieux-i Szent Teréz és Boldog Kalkuttai Teréz, amint ezt naplóik tanúsítják. De minden hívő megélheti Isten távollétét, hallgatását, a sötétséget. A mai ateista környezet próbára teszi hitünket, amint azt annak idején, a zsinat másnapján Joseph Ratzinger magyarázta a keresztény hitről szóló könyve elején. De az is lehet, hogy sokszor bűneink miatt vagyunk vaksággal verve, vagy máskor maga Isten tesz próbára bennünket. Ilyenkor fokozottabban kell imádkoznunk, könyörögnünk: Uram, add, hogy lássak! Segíts kishitűségemen, segíts hitetlenségemen!
