A tanítványok megtartották a titkot, de újra és újra „összedugták a fejüket”, és azon tűnődtek, mit is jelent az, hogy feltámadás. Már az is különös volt nekik fenn a hegyen, hogy egyszer csak megjelent az ezerkétszáz évvel előbb meghalt Mózes, és a nyolcszáz évvel előbb elragadott Illés dicsőségben, és fülük hallatára beszélgettek Jézussal elközelgő szenvedéséről. Ott feszült lelkükben a nagy kérdés: ugyan honnan kerültek oda. Feltámadtak, és valahol újra éltek. Lázárnak feltámasztása után újra meg kellett halnia. Nekik nem, miért nem? Mi a megoldás? Hol a válasz? Pilinszky János szinte fokozhatatlan tömörségű verse az emberlét, a történelem és a kozmosz távlatait fókuszáló utolsó, az univerzalitásra utalóan latin nyelvű sora így szól: „Et resurrexit tertia die!” Ami annyit jelent: „És feltámadt a harmadik napon.” Igen, Jézus az, aki feltámadt. Ez a történés a világtörténelem legnagyobb és legboldogítóbb eseménye. Hiszen előrevetíti a mi jövőnket is. Életünk értelme az élet győzelme. És ezt biztosra vehetjük? Igen! Hiszen:
Kétezer éve tartja magát ez a hír. És: Jézus erőtere utolérhetetlen. Szárnyal, lendületbe hoz, reményt kelt. Betegágyon megvigasztal, értelmessé teszi a szenvedést. Legyőzhetetlen! Kétezer év óta nagyon sokan akarták már kiiktatni őt a történelemből. A római császárok, a napóleonok, a hitlerek és a sztálinok. Ők mind eltűntek, szinte semmivé zsugorodtak. Jézusnak viszont egyre nagyobb az erőtere. Jézus feltámadásának bizonyosságát a legkézzelfoghatóbban a gyáva apostolok igazolják, akik mind kétségbeestek Jézus döbbenetes halála után. Mind elvesztették hitüket. Szétszéledtek, reménytelen szavakat mondtak. És íme: egyik napról a másikra, halállal sem törődő apostolai lettek a Feltámadottnak. Igen nagy élmény kellett, hogy érje őket. Így nyilatkoznak: találkoztunk a feltámadt Jézussal. Érintettük, beszélt hozzánk, együtt evett velünk. Küldött bennünket, hogy hirdessük: ő él. – Lélektanilag csak így lehet megérteni ezt a hallatlan nagy fordulatot életükben. Később – János kivételével mindnyájan vértanúhalált haltak. Boldog, akinek már volt élménye a Feltámadottal, és reményteljes, vidám lélekkel tudja énekelni: „Krisztus feltámadott, halál fején tapodott. Égbe utat mutatott. Tudom, hogy feltámadok! Feltámadt Krisztus!”