Jó arcú, harminc év körüli férfi nyögdécselt a kórházi ágyon. Felpuffadt volt, sárga. Arcán mély barázdát vájt a fájdalom. Föléje hajoltam, bemutatkoztam, majd ezt kérdeztem tőle: katolikus-e? „Igen – válaszolta -, sőt, elsőáldozó is voltam. Látja, tisztelendő úr, az Isten mégis ennyire megvert.” Akkor még közelebb hajoltam hozzá, s mintegy kérdésképpen ezt súgtam neki: Pia? Kissé meglepődve annyit mondott, igen. Tovább kérdeztem: és mondja, az Isten itatta…? Lesütötte a szemét, és csak ennyit mondott: igaza van… – Májzsugorodásban szenvedő szegény embertestvérem ezután elfogadta a szentségeket.
Tovább kérdezték az apostolok Jézust: a szülei vétkeztek, hogy ő vakon született? Lélektani és genetikai szempontból komolyan értékelhető ez a kérdés. Már az Ószövetség beszél arról, hogy a szülők és az ősök bűnei sokad íziglen öröklődnek az utódokban.
A genetika tudományosan igazolja ugyanezt. Pár évvel ezelőtt az egyik nőgyógyászati klinika jelentést tett közzé. Eszerint egyre több a fogyatékosan született gyermek: a nyitott gerincű, a félvégtagú, a Down-kóros stb. A jelentés szerint ezek okai 70-75 százalékban az édesanya korábbi abortuszaira vezethetők vissza. A gének továbbviszik a pozitív és negatív testi tulajdonságokat is, a lelki szépségeket és torzulásokat is.
Jézus egy harmadik okot is elárul nekünk, amiért szenvedés juthat osztályrészül egyeseknek. Úgy fogalmaz: sem a vak nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei (vö. Jn 9,1-4). Szűz Mária szívét azért járta át a szenvedés tőre, hogy megnyilvánuljon sok szív érzése (vö. Lk 2,35).
Egy idősebb asszonyt találtam jó pár éve a kórházi ágyon. Süket is volt, vak is volt. Amikor a kezét megérintettem, érthetően ezt mondta: nyomtatott betűkkel írjon a tenyeremre. Kérdésemre ezt válaszolta: Krisztus-hívő zsidó vagyok. Elmondta: hiszi Jézus istenségét, az örök életet és a feltámadást. Tovább kérdeztem: nem akart-e még megkeresztelkedni? Válasza ez volt: „Tőlem ezt még soha senki nem kérdezte.” Ekkor könnyezni kezdett. Minthogy igen súlyos beteg volt, rövid hitvallása után, könnyek között, a betegágyán megkereszteltem. Az egész szoba áldotta Istent, és sírt.
Isten dicsősége felragyogott a szobában, majd azóta is igen sok helyen. Az asszony talán ezért kapta kettős keresztjét.