Az égi szózat, az Atya hangja, az evangélium tanúsága szerint két dolgot ad Jézus – és a világ – tudtára. Hogy ő az Atya fia, és hogy az Atya szereti őt! Életem minden részével én magam is Istenhez tartozom, engem (is) a tenyerébe rajzolt (vö. Iz 49,16). Otthonom, a lényem középpontja nála van. Ott és csakis ott hallom meg, hogy szeretett fiának hív. Ugyanez a hang szólt Ádámhoz, Ábrahámhoz, Mózeshez és Jézushoz, amikor a Jordánban megkeresztelkedett. Ez a szeretet soha el nem múló hangja. Amikor hallom ezt a hangot, tudom, hogy otthon vagyok.
Szeretett fiúként szabad vagyok. Üldözhetnek, szembeszállhatnak velem, tudom, hogy az ő szeretete erősebb a halálnál. Mások véleménye csak akkor befolyásol, ha hagyom, ha fontos számomra. Minél inkább bízom Atyám szeretetében, annál kevésbé lesz döntő fontosságú számomra mások véleménye. Jézus azt ígérte, hogy én is meghallhatom ezt a hangot, amelyet ő a Jordán partján hallott. Amint az ő otthona az Atyánál van, úgy az enyém is. Mégis újra és újra elhagyom az otthonomat, megszököm az áldó kezek alól, és máshol keresem a boldogságot. Ez életünk nagy tragédiája. Nagyon halk ez a hang, amely szeretett fiaként szólít meg.
Nagyon sok más hang is van, mely tagadja, hogy a szeretet ingyenes ajándék volna. Lármásak, ígéretekkel telik: azt sugallják, hogy senki, még Isten sem fog szeretni, ha nem érdemlem ki azzal, hogy megdolgozom érte. A tökéletlen emberi szeretet feltételhez van kötve. Ezt gyakran kivetítem Istennel való kapcsolatomra is, azt gondolva, hogy szeretetét ki kell érdemelnem: jó cselekedetekkel vagy „imateljesítménnyel”
A mai vasárnap merjünk megfürödni az Atya parttalan szeretetében, anélkül, hogy ki akarnánk érdemelni vagy meg akarnánk dolgozni érte! Nem hiszem, hogy Isten jobban fog szeretni engem, ha egy kicsivel többet imádkozom vagy több jót teszek. Jó cselekedeteim és imádságaim sokkal inkább engem segítenek, hogy be tudjam fogadni az ő szeretetét. Ahogy egy bölcs szülő sem várja el a gyermekétől, hogy megdolgozzon az ő szeretetéért, ugyanúgy Isten sem várja ezt el tőlünk. Ne gondoljuk, hogy mi jobb szülők vagyunk, mint ő!
Tehát fogadott fiúként biztos lehetek benne, hogy az Atya kedvét találja bennem. És ha ő gyönyörködik bennem, nekem sincs jogom, hogy értéktelennek tartsam magam. Engedjük, hogy az Atya büszke legyen ránk: nem a teljesítményünk miatt, hanem mert az övéi vagyunk. Hiszen van bennünk egy isteni rész, amelyben reá hasonlítunk. Egy kórházi lelkigondozónak az egyik beteg felsóhajtott: „Olyan jó lehetett Ábrahámnak, Mózesnek: legalább szólt hozzájuk az Isten. Ha nekem legalább annyit mondana: te ostoba alak… De még ennyit se mond…” A válasz ez volt: „Ne féljen, ő rábeszélt a »rögzítőre «. Ez a Szentírás, amely mindig a keze ügyében lehet…” Sokszor a vásott, piszkos kölykökhöz hasonlóan nem akarunk megfürödni Isten tisztaságában. A mai nap engedjük, hogy a Jordánban megkeresztelkedő Jézus megmerítsen minket az Atya szeretetfürdőjében, hogy mi is meghalljuk a hangot, mely szeretett fiának hív minket.
