Liturgia: Urunk megkeresztelkedése

Amint arról már többször is írtunk, a vízkeresztség témája tulajdonképpen epifánia ünnepének témái közé tartozik. Nem véletlen, hogy a keleti egyházban ez is maradt a nap liturgiájának hangsúlyos motívuma, és még az ünnep ikonja is Urunk megkeresztelkedését ábrázolja. Ha ezzel szemben megnézzük a mi nyugati egyházunk epifániájának olvasmányait és miseszövegeit, azt látjuk, hogy azok kizárólag a napkeleti bölcsek látogatásának motívumára koncentrálnak. Szükségesnek látszott tehát, hogy az Úr keresztelésének eseményéről egy külön alkalommal is megemlékezzünk, nehogy elsikkadjon ezen esemény liturgikus szemlélése.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az epifánia legnépszerűbb magyar elnevezése pontosan a vízkeresztség motívumáról kapta magyar nevét. Jelen szóhasználatunkban tulajdonképpen azt a napot nevezzük vízkeresztnek, amelyet talán népies nyelven szerencsésebb lenne háromkirályoknak hívni, vagy akár más, hasonló módon magyarítani. Persze az ősi, hagyományos szóhasználaton nem lehet parancsszóval változtatni. Így Urunk megkeresztelkedésének ma tartott ünnepe egyfajta „második kiadású vízkeresztnek” is tekinthető, hiszen tovább folytatva kibontja a vízkeresztség gondolatát, amivel epifánia liturgiájában csupán a zsolozsma szövegeiben találkozhattunk.

Ráadásul a vízkereszt-epifánia ünnepén – amelynek liturgiájában szinte alig van utalás a keresztelkedés motívumára – a hagyomány szerint vizet szentelünk, ugyanakkor nem szentelünk vizet Urunk megkeresztelkedésének jelenlegi ünnepén, ami sokkal több joggal viselhetné a vízkereszt nevet, ám az az elnevezés már foglalt epifánia ünnepének népies magyar megjelölésére. Ugye kicsit komplikált ez az egész? Az egész problematikát megoldhatja, ha a hivatalos egyházi elnevezéseket használjuk, viszont hányan értik meg, ha azt mondom, hogy „Urunk megjelenésének ünnepe”?

A liturgiát vezető lelkipásztoroknak érdemes szem előtt tartaniuk ezt a kettősséget és a reformdöntés eredeti gondolatát: epifánia, Urunk megjelenésének ünnepe továbbra is megtartja ünnepi tartalmának eredeti hármasságát (bölcsek látogatása – vízkeresztség – kánai borcsoda), s ennek megfelelően helye van benne a vízszentelés hagyományos ünneplésének is, ám a Jordánban történő keresztség misztériumának gazdagabb kibontása érdekében a következő vasárnapig – hétköznap is! – a liturgia szövegei még hosszan elmélkednek az esemény üdvtörténeti jelentőségéről.