Mintegy beláttatja vele azt a bűnt, amellyel az ember visszautasította Isten szeretetét. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy meggyőzi a világot a bűnök bocsánatáról, hogy az elítélt bűn megváltott bűnné válik. Tehát a Szentlélek vigasztalása azt jelenti, hogy feltárja előttünk az Atya irgalmas, szerető arcát.
Ő sohasem fárad vagy csügged el, nem szűnik meg vigasztalni és fáradozni bennünk és értünk, hogy visszavigyen bennünket az atyai házba. Ma – a pápa szavaival – a Lélek folytatja a megváltás művét, melyet Jézus befejezett és neki átadott.
A Lélek munkálkodásának jele életünkben az Isten utáni mély szomjúság és vágy, hogy megismerjük őt. Az ő fáradozásának a jele a bűn ellen való radikális küzdés, és hogy egyre szabadabbá válunk a világ dolgaitól.
Szükségünk van a Lélekre. Ha kérjük, ha szomjazzuk, az Atya ma is bőségesen akarja nekünk ajándékozni (Jn 14, 27). A Lélek nélküli keresztény élet hasonló a pünkösd előtti apostolokhoz, akik bár tudtak a feltámadásról, mégis félelemmel, lógó orral, bezárkózva, hitetlenkedve múlatták az időt.
A bérmálás szentségében megkaptuk a Szentlélek pecsétjét, ne nyugodjunk meg, hogy a parázs hamu alatt izzik. Kérjük, hogy lángoljon, világítson: „Új pünkösdre várunk, új szív kell nekünk, új dalt adj szánkra, Istenünk. Hadd szülessünk újjá, kell a változás, lelkünk mélyén legyen robbanás. Jöjj el hát, várunk rád, Szentlélek, jöjj és szállj le ránk, várunk rád, újíts meg minket, égi láng!” (Iváncsits Tamás dala).
Mit tegyünk hát? Naponta imádkozzunk hozzá, figyeljünk indításaira! Minél gyakrabban engedelmeskedünk hangjának, annál érzékenyebbek leszünk irányába.
A Lélek ma is alakító erővel bír: mit sem vesztett erejéből az első pünkösd óta. Ma ugyanaz a csoda velünk is megismétlődhet. Az apostolok imádság közben kapták meg a Vigasztalót, ezért fontos, hogy pünkösdi készületünket az imádság hassa át.
Azok a karizmák, melyekről Szent Pál ír (1Kor 12), az imádság által egyre inkább letisztulnak, és a közösség építésében segítenek. Hasonlóképpen, ahogy Lourdes-ban Bernadettnek ki kellett tisztítania a kezdetben még sáros forrást, amely azóta számos beteg számára a gyógyulás forrásává vált.
A karizmákat a közösség szolgálatára kapjuk, sohasem a magunk életszentségének fényezésére. Hitelességüket az mutatja, ha másoknak hasznára válnak. Kérjük Istent az új pünkösd megtapasztalására, engedve, hogy a viharos pünkösdi szél letördelje száraz ágainkat, és lángra lobbanjon a hamu alatt parázsló tűz.
