Ez a jelkép vezeti a zarándokokat a végső úti cél, az idősebb Szent Jakab apostol Santiago de Compostela-i sírja felé. Az úton lévők gyakran az öltözékükön vagy a hátizsákjukon is viselik valamilyen formában.
Szent Jakab középkori ábrázolásain szintén gyakran feltűnik a fésűkagyló (más néven zarándokkagyló, Szent Jakab-kagyló, Pecten jacobaeus), amely szorosan összefonódott az El Caminóval és általában a keresztény zarándoklatok hagyományával. De mi áll e jelkép kialakulásának hátterében?
Egyrészt az a legendakör, amely Szent Jakab holttestének Spanyolországba érkezését övezi. Az egyik történet szerint például miután 44-ben Jakab vértanú-halált szenvedett Jeruzsálemben, testét Spanyolországba vitték. Az egyik ló még a hajón megriadt, s lovasával együtt a tengerbe zuhant. Csodával határos módon az állat és gazdája is megmenekült: fésűkagylókkal borítva léptek elő a habokból.
Ám ennél gyakorlatiasabb magyarázat is létezik a Szent Jakab-kagyló népszerűségére. A spanyol Galícia régió tengerpartján, Jakab sírjához közel temérdek fésűkagylót találhatunk. A középkori zarándokok java része penitencia gyanánt járta végig az utat, s hogy ennek elvégzését bizonyítani tudják, sokan kagylót vittek haza a tengerpartról.
A zarándokoknak, akik Szent Jakab-kagylóval kívánták bizonyítani, hogy teljesítették a rájuk kiszabott penitenciát, eleinte tovább kellett menniük Finisterrébe. Az árusok már a XII. században felismerték az ebben rejlő üzleti lehetőséget, és a székesegyház mellett is elkezdték árusítani a kagylókat. Ezek nem csak szuvenírként szolgáltak: evéshez és iváshoz is hasznos eszköznek bizonyultak.
Ahogy a Szent Jakab-kagyló mind jobban összefonódott az El Caminóval, úgy vált egyre inkább magának a zarándoklatnak is a szimbólumává. Jelentette immár azt a menny felé vezető utat is, amelyet a keresztények járnak be, akik „zarándokok és jövevények a földön” (Zsid 11,13).
A katekizmus szerint „a zarándoklatok arra emlékeztetnek, hogy itt a földön úton vagyunk az ég felé. Kezdettől fogva különösen alkalmasak az imádság megújítására. A kegyhelyek az élő forrásaikat kereső zarándokok számára alkalmas helyek arra, hogy »mint Egyház« éljék át a keresztény imádság különböző formáit” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2691.).
A Szent Jakab-kagylót a keresztség kiszolgáltatásakor is használták; nemcsak azért, mert praktikus eszköz víz merítéséhez, hanem azért is, mert hordozza a zarándoklat szimbolikáját. A keresztség a keresztény ember útjának kiindulópontja. A pap, amikor a kagylóval vizet önt a gyermekre, elindítja őt a mennyország felé tartó zarándokútján.
Forrás: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz
