Fotó: Pexels.com
A 2016-ban elhunyt olasz exorcista, Gabriele Amorth 2015-ben egy hosszú interjúban osztotta meg, hogyan tarthatjuk távol magunktól a sátánt.
Sok keresztény nem hisz a gonosz létezésében. Egy bíboros magát Amorth atyát, a híres ördögűzőt és mariológust is figyelmeztette, hogy szerinte mindez csupán babonaság. Mások viszont a másik végletbe esnek, és mindenhol az ördögöt látják, egészségtelen mértékű figyelmet fordítanak rá. Amorth atya az élete vége felé, kilencvenévesen megfogalmazott „spirituális testamentumában” a helyes perspektívába akarta helyezni a dolgokat.
A valóság az, hogy Isten elmondhatatlanul szebb, mint az ördög, sokkal vonzóbb – fogalmazott Amorth atya az interjúkötetben, melyet kollégája, Angelo De Simone készített vele. Szomorú, hogy sok katolikus úgy él, mintha Isten szeretete elkedvetlenítené az embert… Ezzel természetesen a gonosz malmára hajtjuk a vizet.
Isten gyermekei vagyunk – ez az örömhír, amelyet minden kereszténynek sugároznia kellene. Hogyan tudunk evangelizálni, ha nem sugárzik rólunk Isten szeretete? Hogyan tudjuk továbbadni ezt a tüzet, ha pusztán „vallásosak” vagyunk (mindenki az valahol, még a legkeményebb ateista is), de nem simultunk oda Jézus szívéhez?
Mária oltalma alatt
A gonosz valóban létezik, és vannak emberek, akik a hatalma alá kerülnek, bár nem sokan. Amorth atya élete java részét az ő megszabadításuknak szentelte, illetve az ördögnek a társadalomban látszó „ujjlenyomatait és pusztító hatású műveit” is igyekezett eltüntetni.
És mégis, ez a pap, aki Lucifer-szakértőnek mondhatta volna magát, nagyon is óvatos volt: vigyázott, hogy mindez ne váljék megszállottsággá. A keresztények életében is jelen lévő kísértések és bukások esetére a következő tanácsokat adja: „Ha van egyetlen biztos módja annak, hogy megmeneküljünk az ördög hatásától, az az, ha engedjük, hogy a jóság és szépség vonzzon magához minket, amely a jóból, az Istenből, a mi Atyánkból árad.” Ő maga a királyi utat választotta: Mária példáját követte, és a Szent Szűz oltalma alá helyezte magát.
Gabriele Amorth, Pio atya tanítványa egyáltalán nem akarta kisebbíteni a bűnt, a gonoszt, a poklot. Azonban, miként Kis Szent Teréz, tudta jól, hogy a szeretet fog megítélni minket. És mégis, Ádám és Éva bűnbeesése óta „a mélyebb ok, ami újra és újra megakadályozza az Istennel való közösséget, a félelem Istentől; a félelem, amely nem engedi, hogy érezzük: gyermekként szeretnek minket”. Ez a sötétség angyalának rettenetes hazugsága: „Isten nem szeret téged.” Ez a legnagyobb rossz mind közül, és ebből fakad az összes többi: „nem ismerték az Atyát”. Az Atya szeretete nélkül a törvény csak súlyos teher.
Teljes és tökéletes bizalom az Atya szeretetében
Krisztus egész életében, a Golgotáig tanúságot tett róla, és példát adott, hogyan kell ellenállni a sátánnak, és legyőzni a gonoszt: az Atyára való tökéletes ráhagyatkozással, átengedve magunkat az Ő szeretetének. Ez nem tud megtörténni a mindennapos közreműködésünk, odafigyelésünk nélkül – hogy „átalakítsuk szolgai állapotunkat a fiú identitásává”. Utunk közben az ördög megtesz mindent, hogy akadályozzon: „jelenléte és cselekedetei a világban éberen tartanak minket, hogy készen álljunk a csatára”. A Fiú azt akarja, hogy mi is részesei legyünk az ő sikeres harcának a sátán ellen, és minden művének, hogy mi is győztesek legyünk vele együtt, az Atya tenyerén.
A keresztény arra kap meghívást, hogy vegye fel a harcot, mint Krisztus, nem úgy, hogy a gonosztevők ütéseire ütéssel válaszol, hanem azzal, hogy békésen tesz tanúságot az igazságról: „Mi nem hús-vér teremtmények ellen küzdünk, hanem gonosz lelkek ellen, akik ezt a sötét birodalmat lakják.” Nem embereket kell kiszemelnünk, akiknek talán csak „nem volt lehetőségük megismerni az Atyát”, inkább engedelmeskedjünk Krisztusnak, és kövessük az útmutatást, amelyet Szent Pál a római keresztényeknek adott: győzzük le a rosszat jóval, mert „a bosszú bosszút szül, nem töri meg a gonosz láncolatát, hanem állandósítja és súlyosbítja”.
Alázat, hit és imádság
És legvégül: a legfélelmetesebb ördögi csapda a kishitűség, a közöny, a lelki dermedtség, mely fokozatosan sötétségbe taszít minket. Hogy tudjuk ezt és a gonosz kísértéseinek sokaságát elkerülni? Ennek eszközei és gyógymódjai már kétezer éve ismertek: „…alázat, hit, imádság (rózsafüzér), a szentségekhez való gyakori járulás (szentmise, kiengesztelődés), keresztény élet, összhangban az evangéliummal, jótékonyság és az ellenségeinknek való megbocsátás”. Valamint Mária példájának követése, az ő védelme, oltalma alá menekülés.
Fordította: Verestói Nárcisz
