Ezekben a napokban tehát különösen sok szó esik az örömhír terjesztéséről, a misszióról, amely mindig elsődleges feladata az egyháznak és a keresztény embernek személy szerint is. E küldetés lényegéről és fontosságáról beszélgettünk Sebastian Madassery verbita atyával, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójával.
– Jézus, mint Isten küldötte volt az első misszionárius – az ő életére tekintve tudjuk megfogalmazni a misszió értelmét, fontosságát és szerepét. Mi Krisztus követői vagyunk, vagyis amennyire tőlünk telik, azt kell tennünk, amit ő. Jézus meg is mondta, miért jött: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lk 4, 18). S amikor megtapasztalom ezt az új életet, nekem sem szabad azt magamnak megtartanom, tovább kell adnom – ez a misszió.
Manapság a misszió szót sokszor használják. A katonai békefenntartás vagy a humanitárius segítségnyújtás azonban nem misszió, mert az természeténél fogva az egyházhoz tartozik. A misszió lényege, hogy hitet visz a másik emberhez. És ez az egyház feladata kezdettől fogva, sőt, nincs is más feladata. A hit ugyanakkor cselekedet nélkül halott. Isten, akiben hiszek, ember lett és szolgálta az embereket. Ezért az örömhír átadása mellett a misszió másik iránya, hogy a hitet tettekre váltsa. A kettő kiegészíti egymást: a cselekedetem bizonyítja, milyen a hitem, és a hitem határozza meg, hogyan cselekszem.
– A misszió az egyház természete. Miért fontos ma külön felhívni erre a figyelmet a missziós vasárnappal?
– Sok ember nem teljes valójában, csak testben él, a felgyorsult világban a lelke lemaradt, és ürességet érez. Ezért fontos elmondani: állj meg, tekints magadba, fordíts figyelmet arra a valamire, ami benned van, vagy éppen a hiányára, hiszen az sokkal fontosabb, mint gondolnád, és ez a valami a hit – és ez a misszió lényege. Nem attól ember az ember, mert gondolkodik, hanem mert hisz. Isten emberré lett, ezért embernek lenni azt jelenti, isteninek lenni. Ma sajnos sokan emberietlenné válnak, és így nem képesek meglátni Istent a másikban sem, és nem képesek szeretni sem. Krisztus azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (Vö. Jn 10,10). Az ember célja, hogy boldog, teljes életet éljen. De az igazi boldogságot csak ott találhatjuk meg, ahol létezik. A misszió feladata tehát, hogy az embert emberi méltóságába emelje a hit által, és rámutasson Krisztusra, mint a boldogság „helyére”.
– Kétféle missziót szoktunk megkülönböztetni: az új és az újraevangelizációt…
– Sokan vannak ma is, akik még soha nem hallottak Jézusról – hihetetlennek hangzik, de Magyarországon is. Jézus rendelése szerint az a feladatunk, hogy az egész világba menjünk el hirdetni az örömhírt. És rengeteg helyre küld minket ma is, mint például az arab országokba, Afrika és India egyes részeire.
Személyes véleményem szerint azonban most még ennél is fontosabb az újraevangelizáció. Európa ma eltávolodott az igaz Istentől, és más istenek után fut. És itt sokkal nehezebb a misszió, mint a távoli „határvidékeken”. Az egyszerű embereknek Istenről beszélni könnyű, mert ők még hisznek. Az európai emberek egy része azonban tagadja Isten létezését. A rendtársaimmal mindent megteszünk, igyekszünk saját életünk példájával is megmutatni: Krisztusban hinni, az ő tanítása szerint élni a XXI. században is érdemes és értelmes. A többit Istenre bízzuk.
– Hogyan lesz a misszió hiteles?
– A saját életem teszi azzá. Ha az életemnek nincs üzenete, az üzenetemnek sincs élete. Mindenekelőtt nekem kell nyitottnak lennem Isten örömhírére. Emellett őszintének kell lennem Istennel. Jézus elesett a kereszttel – nem tudjuk hányszor, de háromszor írva is van. Mi még többször esünk el életünk során. Őszintén be kell ezt látnunk. Úgy sem tudunk elfutni Isten elől, inkább bízzunk abban, hogy ő majd segít továbbmenni. Ettől válik hitelessé az életem. És persze minden elkötelezett, hiteles élet egyben misszió, ezért fontos minden egyes élet a világmisszió számára. Manapság sokan panaszkodnak az egyházra, a papokra. Én inkább azt kérdezem: te, személy szerint mit teszel az ügyért? Mindenkinek megvan a helye az egyházban, és ha őszintén teszed azt, amit rád bíztak, ha előbb meglátod a saját szemedben a gerendát, mint a máséban a szálkát, akkor az egyház azon része, amelyik te vagy, már rendben van.
– Milyen feladatokat lát el a Pápai Missziós Művek?
– A missziós vasárnap a Pápai Missziós Művek számára az év legfontosabb napja. Ehhez kapcsolódóan immár nyolcadik alkalommal szervezzük meg a verbita renddel közösen a világmisszió országos ünnepét, idén október 10-én. Az ezen a vasárnapon a misszió javára összegyűjtött adományok rajtunk keresztül jutnak el a Vatikánba, ahol azután szétosztják a fiatal egyházak között. A Pápai Missziós Műveknek egyébként négy ágazata van. A Hitterjesztés Műve célja éppen a fiatal egyházak, az új evangelizáció támogatása. A Szent Péter Apostol Műve lelki és anyagi segítséget nyújt a papképzésben. A Szent Gyermekség Műve azokat a gyermekeket segíti, akik szerte a világban kiszolgáltatott, nehéz körülmények között nőnek fel, illetve igyekszik a fiatalokban is feléleszteni a missziós lelkületet. A Missziós Unió az egész küldetés szellemét igyekszik ébren tartani a papságban.
Magyarországon a rendszerváltás után, 1994-ben indult el újra a munka. Sok önkéntes segítségével megpróbáljuk újraéleszteni a missziós lelkületet. Tesszük ezt nemcsak mások, hanem magunk miatt is. Ha Istenben élek, akkor oda kell fordulnom mások felé. Hiszen én is akkor teljesedem ki, ha megvalósítom a szeretetet.
