Hogy a jó hír eljusson

1945. augusztus 9. Megjelenik az Új Ember első száma. Emi néni a kezdetektől elszegődött az immár hetvenegyedik évfolyamába lépő újsághoz, amelynek fejlécén azóta is az szerepel: katolikus hetilap. Elszegődött? Sokkal helyesebb így fogalmazni: magától értetődően vállalta ezt a munkát, hite és egyháza mellett elköteleződve.

A Gondviselés úgy hozta, hogy ezt az elköteleződést éppen az újságnál képviselje. Azzal az alázattal, amelyet a kiadóhivatali munka megkövetel. Mert hiszen nem elég megírni a cikkeket, nem elég kinyomni a lapot, azt el is kell juttatni az olvasókhoz. A terjesztésnek volt szorgos munkása Emi néni a kezdetektől, nyugdíjas kora után is. Elszegődött az Új Emberhez – a szó megemelt értelmében: elszegődött –, évtizedekre, életre szólóan kötődött ide. Mert tudta, az újság több papírlapoknál, eszmefuttatásoknál és híreknél, annak ad hangot, amit a háztetőkről is hirdetni kell: a krisztusi igazságnak és valóságnak. Emi néni ennek terjesztését szolgálta a kezdetektől – kevesen voltak ilyenek. Végigélte az újság történetét, mindenre figyelt, minden érdekelte, ami a katolikus sajtóban és az egyházban történt.

Valahányszor belépett közénk, hozott valami friss információt – olykor kedves pletykát –, s tőlünk kíváncsi volt mindarra, ami hír hozzánk futott be. Együtt lélegzett a szerkesztőkkel, magáénak érezte – joggal – az újságot. S bármennyire nehéz volt is, soha nem veszítette el energikus jókedvét, kritikus észrevételeit mindig érdemes volt meghallgatni. Ám ezeket olyan finom hangon fogalmazta meg, mint valami szép, tiszta dallamot. Nem véletlen a hasonlítás. Férjével, Kornél bácsival életük összefonódott a kórusénekléssel – az egyházi zenével. Ezt örökölte fiuk, aki az elmúlt évtizedek jeles zenei szerkesztőjeként, zene kritikusaként ismert. S a családi légkör nyilván szerepet játszott abban, hogy Emi néni másik gyermeke a papságra hivatott.

Emi néni, arra kérünk, odatúl járj közben, hogy olyanok vigyék tovább az újság ügyét, mint amilyen te voltál. Látod, továbbra is számítunk rád.

Temetése március 9-én, 11 órakor a kelenföldi Szent Gellért-templomban lesz.