Az alföldi szikes tavak egyike ez, ahol mindig sok madarat lehet látni és megfigyelni. Ezúttal, október 17-én, másként alakult. Egy közeli kis vízen láttunk ugyan néhány parti madarat, de amikor a tóhoz értünk, alig akartunk hinni a szemünknek. A nagy víz teljesen kiszáradt, és a ragyogó napsütésben egy óriási hófehér felületet láttunk magunk előtt. A korábbi években láttam már ezt a tavat részlegesen kiszáradva, de így még soha. A parthoz közel még elég sok volt a földön szétterülő növény, talán a sziki libatop, de beljebb már asztalsimaságú, hófehér tófenéken jártunk. Nagyszerű érzés és egyúttal csodálatos látvány volt. Két helyen találtunk egy-egy elpusztult sirályt, később egy erdei cickányt. Ez az apró állat biztosan nem jószántából ment be a hatalmas szikfelület közepére, valamelyik ragadozó madár ejthette el, vagy egy ügyetlen bagoly karmaiból hullott a földre.
Akár Apajpusztán, itt is abban reménykedtem, hogy sikerül darvakat látni és hallani, de hartai madarász barátaink szerint ezen az őszön még nem látták őket. Berdó Józsi a távolban nádas felett keringő barna rétihéját vett észre, majd két bütykös hattyú repült át a kiszáradt tó felett. Sajnos elég messze, így nem lehetett hallani evezőik sajátos muzsikáját. A hodály körül folyamatosan beszélgettek a csókák. Ezek még az itt fészkelők, de Oroszi Zoli elmesélte, hogy a télire kelet felől érkező nagy vetésivarjú-csapatokban mindig sok csókát is lehet látni és hallani. Madarász barátaink nagyon sok odút helyeztek ki a területen, és büszkén mesélték, hogy idén kilencven szalakótafiókát gyűrűztek. A párok előszeretettel foglalták el a tág röpnyílású fészekodúkat. Az egyikben füleskuvik költött, ennek a fiókái is gyűrűt kaptak. A meleg, napsütéses időben sok rovar repült, szitakötők, német darazsak, lepkék. Az utóbbiak között láttunk Atalanta-lepkét, nappali pávaszemet és egy sáfránylepkét is. Egerészölyv keringett, itt is vadászgattak még a cigánycsukok, az egyik fán nagy őrgébics ült, a távolból pedig nyári ludak gágogását hozta a szellő. Búcsúzóul vagy ötven kárókatona repült át felettünk. Ami érdekes volt, egy mezei veréb fészekanyagot hordott egy fa törzsének üregébe. Amíg Lacival néztük, kétszer fordult, egy alkalommal három növényi szálat tartott a csőrében. Ezek a madarak odúban alszanak, és lehet, hogy már télire ágyazott meg magának. De az is lehet, hogy a szokatlanul meleg időjárás hatására kezdett fészeképítésbe. Pedig a tavasz még nagyon messze van.
Madarat nem sokat láttunk, de – legalábbis számomra – a hófehér tófenék látványa bőséges kárpótlást nyújtott.
