Fotó: Lambert Attila
Azért gyűltünk össze, hogy a Mátyás királlyá választását előkészítő szegedi egyezmény megkötésének (1458. január 12.) évfordulóján az uralkodóra emlékezve szentmisét ajánljunk fel hazánkért, nemzetünkért – köszöntötte Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a jelenlévőket. A püspök szentbeszédében a mise olvasmányaiból kiindulva párhuzamot vont a választott nép első királya, valamint Mátyás személye között.
A zsidó nép történelméből vett, látszólag jelentéktelen esemény párhuzamba állítható a mi történelmünkkel – mutatott rá a főpásztor, és felidézte: amikor a zsidó nép társadalmilag és gazdaságilag megerősödött, s fejlődni kezdett, nem volt királya. Az emberek idegenkedtek attól, hogy a szomszédaikéhoz hasonló, zsarnokoskodó uralkodójuk legyen, mégis az erkölcsi tekintélynek számító Sámuelhoz fordultak, hogy kérjen számukra uralkodót Istentől. A próféta azt mondta nekik, hogy a választott nép királya maga Isten, ezért nincs szükségük földi uralkodóra, a nép azonban ragaszkodott a kéréséhez. Sámuel ezért az Úrhoz fordult, aki teljesítette a nép akaratát. Így választotta ki a trónra Sault, majd Dávidot, és megkezdődött a zsidó nép életében a királyok kora. Dáviddal a legszebb éveit élhette meg a zsidóság – mondta a szegedi megyéspüspök. „Nem azért, mert uralkodójuk annyira szent ember volt, hanem mert bűneit megbánva mindig alázattal vissza tudott térni Istenhez, bocsánatát kérve és bűnbánatot tartva.”
A misén elhangzott evangéliumi történetben Jézus a tömegben tanít. Sokan szeretnének a közelébe jutni, hogy a segítségét kérjék. Néhányan leleményes módot találnak erre: megbontják a tetőt, és kötélen leeresztik hozzá gyógyulást kérő, béna társukat. „Amikor nagy baj van, Istentől várjuk a segítséget, ám mindenekelőtt összefogásra van szükség” – mutatott rá a szónok. Jézus segít, de nem úgy, ahogyan várnánk: „Bocsánatot nyertek bűneid” – fordul a béna emberhez, mielőtt meggyógyítaná. Látnunk kell, hogy a bajok forrása mindig a bűn, a felemelkedés útja pedig az erkölcsi megújulás – hívta fel a figyelmet a Szentírás üzenetére Kiss-Rigó László püspök. Nekünk is ez az utunk. „Amikor megnyitjuk ezt az emlékévet, Mátyás alakjának, történelmi szerepének felidézése segítsen bennünket abban, hogy tudatosítsuk magunkban gyökereinket, megerősödjünk identitásunkban, s így szilárd erkölcsi alapokon álló nemzetként járulhassunk hozzá Európa megújulásához” – zárta beszédét a főpásztor.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár ünnepi beszédében Mátyás királlyá választásának körülményeit elevenítette fel: a trónra lépését megelőző kort békétlenség, kilátástalanság és széthúzás jellemezte. Ez odáig vezetett, hogy a főúri családok felismerték, mielőbb véget kell vetni a viszálynak. Olyan embert akartak a trónra, aki képes megőrizni, amit a magyar nemzet addig magáénak tudhatott. Mátyás ennél jóval többet tett – hangsúlyozta Potápi Árpád. – A kor vezető birodalmai közé emelte Magyarországot. Új utakat jelölt ki, ő maga pedig a kor legnagyobb államférfijává vált.
Mátyás uralkodásának napjainkban is érvényes üzenetét így fogalmazta meg a politikus: minden nemzedéknek döntenie kell, hogy beáll-e a sorba, engedve, hogy mások irányítsák, vagy kezébe veszi a sorsát, és maga dönt az útjáról. „Hittel, akarattal, összefogással naggyá tehetjük a nemzetünket. Lángolva kell akarni, nem fél szívvel. Megtapasztalhattuk már: ha merünk nagyot gondolni, képesek vagyunk túllépni az akadályokon.” Az államtitkár rámutatott arra, hogy Mátyás alakja mindmáig összekovácsolja a magyarságot, és a Közép-Európában élő nemzetek számára is közös példa. Az emlékév fontos célkitűzése, hogy minél szélesebb körben megismertessék az emberekkel a nagy király alakját, és a gyerekeket is bevonják az ünneplésbe – tette hozzá a politikus. Programokat terveznek a Mátyás király életéhez kötődő helyszíneken, többek között szülővárosában, Kolozsváron, valamint Budapesten és Székesfehérváron is.
A megnyitón részt vett a politikai és a kulturális élet számos képviselője, s megjelentek a külhoni magyarság képviselői is. Jelen volt Gaal Gergely országgyűlési képviselő, a Mátyás-emlékév tanácsadó testületének elnöke; Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója; Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója, valamint idősebb Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke.
Csibi Krisztina a megnyitó alkalmából készült emlékplaketteket adott át, többek között Kiss-Rigó László püspöknek.
Az ünnepi eseményen közreműködött a Renaissance Consort és a Tabulatúra régizene-együttes. Az Őskultúra Alapítvány tagjai kortörténeti bemutatót tartottak: Mátyás korát idéző eszközökkel, viseletekkel és zenékkel ismertették meg az érdeklődő iskolai osztályokat. A délután során mesefoglalkozás, fegyver- és viseletbemutató, valamint reneszánsz koncert várta a vendégeket a Dóm Látogatóközpontban.
Rendkívüli az a ragaszkodás, amelyet a szegediek tanúsítottak a Hunyadi-ház iránt, és páratlanok azok a kegyelmek is, amelyekkel Hunyadi János kormányzó, majd Mátyás király elhalmozták Szeged polgárait. Reizner János (1847–1904) lokálpatrióta jogász, régész, történész, könyvtárigazgató és múzeumalapító igazgató, valamint Petrovics István, a Szegedi Tudományegyetemen oktató történész munkásságának köszönhetően ismerhetjük meg a Tisza-parti város és Mátyás király kapcsolatát.
A történet 1458-ban kezdődött, amikor is január 12-én Garai László nádor, a felesége, Alexandra, valamint Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Mihály macsói bán a városban megkötötte azt az egyezséget, amely lehetővé tette Mátyás királlyá választását. Szeged városa ugyanis – okleveles adat szerint – 1457-ben Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Mihály kezén volt, s a Hunyadi–Szilágyi rokonság Szeged környékén jelentős birtokokkal rendelkezett.
Uralkodása alatt Mátyás király többször is járt a városban, Szeged úgyszólván az ország központjává, fontos események helyszínévé vált. Mátyás 1458-ban országgyűlést tartott itt, 1462-ben pedig innen indult hadjáratra a török ellen. 1465-ben pedig Szegeden ült össze a királyi tanács a főpapokkal és a főurakkal, közöttük Janus Pannonius pécsi püspökkel, Szécsi Dénes esztergomi érsekkel, valamint Ország Mihály nádorral.
A király igyekezett kedvezni a városnak: tizenöt kiváltságlevelet adott neki, jogokat és előnyöket biztosítva ezzel a polgárságnak. E kiváltságoknak is köszönhető, hogy II. Ulászló 1498-ban Szegedet jogi értelemben is szabad királyi várossá nyilvánította.
