Hit és kereszt

A konferencián előadást tartott Albert Vanhoye bíboros, a Pápai Biblikus Bizottság korábbi elnöke és Jelenits István piarista szerzetes.
Erdő Péter bíboros az ülés megnyitóján hangsúlyozta: Pál vállalta a kockázatot, hogy egy másik kultúra közegében mondja el Krisztus üzenetét. Ma, amikor a keresztény gondolat egyre inkább a kultúra peremére jut, sürgető feladat az újraevangelizáció, amit helyettünk nem végez el senki.

Albert Vanhoye, az ismert szentírástudós Szent Pálnak a galatákhoz írt levélben kifejtett, keresztény hitről szóló tanítását mutatta be. Ebben a levélben a szerző hangsúlyozza a hit fontosságát azzal – a zsidó-keresztény körből származó – szemlélettel szemben, mely szerint a megtérő pogányok számára a hit nem elégséges ahhoz, hogy Isten igaznak ismerje el őket, s hogy elnyerjék az összes megígért javakat: ezenfelül szükséges a körülmetélés és Mózes Törvényének megtartása is – mondta a bíboros. – Pál ezzel szemben a hit fontosságát hangsúlyozza. A „hit” Pál tanításában nem csupán értelmi csatlakozás a tanhoz: a fő mozzanat a személyes csatlakozás Krisztus személyéhez.

Például „hirdetni a hitet” konkrétan azt jelenti: meghívni a személyt, csatlakozzék Krisztushoz, és engedje, hogy a vele való kapcsolat átformálja őt. Az átformálódás tartalmát gyönyörűen fejti ki Szent Pál a Galata-levélben: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” Pontosabban: kiszolgáltatta magát értem – mondta a bíboros. A Krisztushoz való hitbeli csatlakozás tehát nem elvontan történik, hanem az ő megváltó szenvedésének dinamizmusa által.

Albert Vanhoye az előadását összefoglalva elmondta: az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Eme „kezdeti”, „teremtő” megigazulás után pedig a hívő arra hivatott, hogy „jót tegyen mindenkivel”.

A konferencia következő előadását Jelenits István piarista szerzetes tartotta A Kereszt teológiája Szent Pálnál címmel. Többek közt arról szólt, hogy a Biblia Istene a különféle vallások isteneit nézve az egyetlen, aki képes szenvedni: emberré válik, magára veszi szenvedéseinket, és ebben mutatja meg igazi lényegét. Sőt, a feltámadás sem teszi a keresztet Krisztus életének fájdalmas, de meghaladott formájává. A kereszt törvénye egyszersmind a keresztény élet törvénye is. „A hívő ember: szenvedésnek kitett ember, aki mintegy keresztre feszítve él, elkötelezettségének megtisztelő jeleként.” Hajlamosak vagyunk erről manapság megfeledkezni – mutatott rá Jelenits István. – Pedig nem szabad szégyellnünk a keresztet, hiszen az Isten szeretetének igazi, dimenzióit nyitja meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.