„Hiszek az álmokban”

A bizalom témáját felvető program újdonságának számított, hogy a szervezők ezúttal már fotópályázatot is kiírtak. Az előzetes rostát követően száztizenkilenc beküldött filmből negyvenöt indulhatott el a „végső megmérettetésen”. A szemle díszvendége, a zsűri elnöke a kortárs filmművészet egyik legsokoldalúbb egyénisége, Pupi Avati volt.
A szemlét megelőző sajtótájékoztatón nyílt alkalom rövid beszélgetésre az olasz rendezővel, forgatókönyvíróval, aki november 3-án ünnepelte hetvenedik születésnapját. A Corriere della Serában megjelent interjúban többek között így vallott: „Mindig katolikus rendezőnek titulálnak. Na jó, tényleg az vagyok. De nemcsak a látszat kedvéért ám, hanem komolyan. És büszkén.” Avati eddig harmincnyolc filmet készített, melyek közül több szülővárosában, Bolognában, illetve Emilia-Romagna tartományban játszódik.

Miért választja olyan gyakran helyszínül azt a vidéket, témául pedig az ott élők mindennapjait, örömeit és problémáit?
– Saját történeteket mesélek, többnyire az emlékeimből indulok ki, és az a célom, hogy ezeken keresztül láttassam az élet általános, nagy és fontos dolgait. Minden filmemben másként igyekszem szólni a nézőhöz, a filmművészet különböző ágait, műfajait használom fel. Persze amikor thrillert, zenés filmet, sci-fit vagy komédiát készítek, elsődleges célom a szórakoztatás. Nemcsak otthon dolgozom, eddig négy filmet forgattam az Egyesült Államokban. Közülük A rejtekhely címűt a napokban kezdik el játszani a magyar mozikban.

A spiritualitás, az interjúiban is hangsúlyozott keresztény látásmód az alkotásaiban is megjelenik?
– Leginkább talán úgy, hogy igyekszem szeretettel bemutatni az embereket, pozitívan, az életöröm ábrázolásával. Főszereplőim gyakran előnytelen külsejűek. Kívülről nézve érzékenyek, félénkek és kommunikációs problémákkal küzdenek. Belül viszont magabiztosak, telve vannak reménységgel és bizalommal. Hisznek a többi emberben, noha a mai világ inkább az elzárkózásról szól.

Igaz a hír, miszerint Dantéról is készül filmet forgatni?
– Igen, így van, de az olasz televízió egyelőre anyagilag nem támogatja a terv megvalósulását.

Mit vár a filmszemle alkotóitól?
– Úgy gondolom, minden film mögött egy álom van. A kisfilmek is sok ember közös álmából születnek meg. Tudom, hiszen magam is amatőr filmesként kezdtem el ezt a pályát. Kíváncsi vagyok a mai fiatalokra, az ő álmaikra.

És mi jut eszébe az idei szemle címéről, a bizalomról, amit az imént szóba is hozott?
– Olyan szó, amely az olasz szótárból ma már hiányzik, de vissza kéne hozni. Én is ezen dolgozom…

A sajtótájékoztató keretében Avati bővebben is kifejtette mindazt, amit a filmről, a bizalomról és a fiatalok álmairól gondol. Először arra tért ki, miért fogadta el a Faludi Ferenc Akadémia meghívását.
– Néhány évvel ezelőtt jó barátom, Krzysztof Zanussi azt mondta nekem: ide mindenképpen el kell jönnöm, nem bánom meg, különleges tapasztalatokra fogok szert tenni… Hallgattam rá. Van értelme a jelenlétnek, és nem csak azért, mert esetleg a „függöny előtt” megtapsolnak. Negyven éve tart a kapcsolatom a film világával és negyvennégy éve a házasságom. Tán ez a két legnehezebb mesterség a világon. Van tehát mit átadnom a tapasztalataimból, amelyekkel mások szolgálatára lehetek. Azért is érdekes belenéznem a versenyfilmekbe, mert reflektálhatok fiatalkori önmagamra; milyen voltam a ‘60-as évek közepén, amikor belevágtam e mesterségbe. A látottakat összevethetem azzal, én hogyan fogalmaztam meg annak idején a magam problémáit.
Nagyon jó címnek tartom a bizalmat, és találónak a szemle logóját az egymásba kulcsolódó kezekkel. Fontos üzenete van ma ennek, amikor nagy erők dolgoznak azon, hogy a kezek lassan szétcsússzanak, a bizalmat a bizalmatlanság váltsa fel a társadalomban.
Négy évtizedes pályafutásom során gyakran megtapasztaltam a bizalom fontosságát, hiszen közel negyven alkalommal adtam át a szőnyegen állva az íróasztal mögött ülő döntéshozónak a kéziratomat, amelyben azt írtam le: mit szeretnék megcsinálni. És bizalmat kaptam – lehetőséget… Persze nemcsak másokban kell bíznunk, önmagunkban is hinni kell. Remélem, e rám bízott szerepkörben, a zsűri elnökeként segíthetek észrevételeimmel.
Avati mesternek kellő rálátása van a nemzetközi kortárs filmművészetre, számos grémiumban vett már részt, tagja volt már többek között a cannes-i és a velencei fesztivál zsűrijének is. Mint mondja, számára a fiatalokkal való foglalkozás különösen inspiráló, jóllehet az ő alkotásaik megítélése jár a legnagyobb felelősséggel. Mindezek „igazolására”, a kimondott szó teremtő vagy romboló erejére, a hozzáállás fontosságára utalva idézte fel saját pályakezdését:
– Bolognában néhányan összeálltunk, létrehoztunk egy csoportot azokból, akik mindenképpen filmekkel szerettek volna foglalkozni. Mivel az olasz filmgyártás központja Róma, úgy döntöttünk, mindenkinek levelet küldünk, akinek csak lehet: rendezőknek, forgatókönyvíróknak, forgalmazóknak… Egyvalaki, Fellini egyik kedvenc munkatársa, a kiváló író, Ennio Flaiano válaszolt röviden: „Többet ne írjatok nekünk!” Bizonyára e mondat indított arra, hogy mindenkinek válaszoljak, mindent elolvassak és megnézzek. Szívesen töltöm ezzel a hétvégéimet. Nemcsak forgatókönyveket, szüzséket kapok, hanem kész filmecskéket is, ugyanis a fiatalok felhasználják a digitális technikát terveik bemutatásához. Ha nyers, kezdetleges és nem igazán jó, amit látok, akkor sincs szívem ahhoz, hogy negatív véleményt formáljak vagy teljesen elutasító legyek. Nem szabad nemet mondani egy fiatalember álmára! Az álmok a legfontosabb dolgok, hagyni kell kibontakozni őket. Lebeszélni, eltántorítani valakit a lehető legnagyobb hiba, mi több, bűn lenne. Szeretnék mindent megtenni azért, hogy az álmok megvalósulhassanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..