Hirschler József és a kolozsvári Marianum

Hirschler József 1874-ben, Újpesten született, a budapesti piarista gimnázium elvégzése után az esztergomi szemináriumban tanult. Itt figyelt fel rá tanára, a későbbi gyulafehérvári püspök, Majláth Gusztáv Károly. Nem véletlen tehát, hogy a tehetséges fiatal teológust a bécsi Pázmáneumban, majd a római Collegium Germanico- Hungaricumban folytatott tanulmányai után erdélyi egyházmegyéjébe szólította, ahol előbb a kolozsvári Szent Mihály- templom káplánjává, majd 1906-tól plébánosává nevezte ki. A Rómában töltött hét év meghatározó volt Hirschler József további munkásságára. Bölcseletből és teológiából is doktorált. Az ott szerzett kulturális, művészeti benyomások nemcsak Róma műkincseiről még római tartózkodása idején készült, első művészettörténeti írását ihlették, hanem egész sor későbbi művészettörténeti tanulmányát is: A kereszt az egyház művészetében (Kolozsvár, 1908), A gyermek Jézus az egyházművészetben (Kolozsvár, 1909), X. Pius pápa síremléke (Kolozsvár, 1923), A szentkeresztút egyháztörténeti és egyházművészeti szempontból (Brassó, 1927). Római tanulmányok című sorozatának két kötete: A Vatikán művészete és élete 1926- ban, Szent Péter temploma Rómában 1927-ben látott napvilágot. 1926 októberében folyóiratot is indított Művészeti Szalon címmel, amelynek alapító- főszerkesztője volt. 1929- től Az Oltár főszerkesztését is elvállalta, amelyben szintén számos művészettörténeti írást közölt. Sokat tett Dante erdélyi népszerűsítéséért. A költő halálának hatszázadik évfordulóján, 1921-ben több erdélyi városban is előadást tartott róla. Tervbe vette a Dante-tanulmányok sorozatot, amelynek I. könyve első részeként jelent meg Dante Pokla című munkája (Kolozsvár, 1929). Levelezett az Isteni Színjáték kiváló magyar fordítójával, Babits Mihállyal. Elkészült művéről Babits recenziót is közölt Dr. Hirschler József: Dante Pokla címmel az Erdélyi Helikonban. „Részletesen szeretnék foglalkozni… evvel a szép és nagy könyvvel, mely engem igen közelről érdekel – írta Babits. – Nemcsak azért, mert Dante Pokláról szól, s egész gondolatköre, minden problémája számomra is probléma volt egyszer, vagy ma is az: hisz »dantista« voltam és vagyok magam is, örök érdeklődéssel a kimeríthetetlen szellem titkai iránt. Hanem, mert egy kicsit rólam is szól, és nekem is szól, aki a nagy költeménynek vakmerő tolmácsává szegődtem; megtisztelő dicséretekkel halmoz el, majd pörbe száll velem, idéz és kritizál, összehasonlít és követ úgyszólván lépésről lépésre a Pokol körein át…” Elismerésül a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság Hirschler Józsefet tagjai közé hívta. A társaságban 1930. november 16-án Krisztus-ábrázolás a modern egyházművészetben címmel tartotta meg székfoglaló előadását.

 Fontos egyházszervező és iskolateremtő tevékenysége. Megújította a Szent Mihály-templomot, bérpalotákat építtetett az egyházközség anyagi hátterének megteremtéséért. Létrehozta a kolozsvári új Augusteum elemi iskolát, de iskolaszervező munkásságából kiemelkedik az 1911-ben felszentelt Marianum, amely Erdély legfontosabb leánynevelő intézetévé vált. A város impozáns, első vasbeton épületét Hübner Jenő budapesti építész tervezte. Az intézményben négyosztályos elemi, polgári leányiskola, egyéves női kereskedelmi szaktanfolyam, hároméves női felső kereskedelmi iskola, háztartási iskola és leánygimnázium, később tanítóképző is működött. Az iskola irányítását a Temesvárról érkező Miasszonyunk iskolanővérekre bízta. Az intézet első igazgatója ő maga volt. Tanított is hittant, etikát és történelmet. Erdélyi Magyar Lányok címmel folyóiratot alapított, majd Providentia néven modern nyomdát rendezett be a Marianumban, hogy az iskola és az egyházközség számára szükséges könyveket, nyomtatványokat elkészíthessék. 1925-ben zeneiskolát létesített. Erdély egész területéről érkeztek a Marianumba felekezeti hovatartozástól függetlenül a tanulni vágyó leányok, így 1914 és 1916 között korszerű kollégiumot is építtetett a vidékről érkezőknek.

Gazdag és áldozatos élete azt bizonyítja, hogy igazi lelkiatyja volt a rábízottaknak. Egyházművészeti munkásságával is az evangelizációt szolgálta. A hívek lelki-szellemi életét tette ezáltal gazdagabbá. Felismerte, hogy a városban nagy hagyománnyal rendelkező piarista fiúgimnázium mellett nagy szükség van egy országos jelentőségű leánynevelő intézetre is, hiszen tudta, a jövő generációjának nevelésében a nőknek fontos szerep jut. „Legyen a Marianum temploma sok ártatlan szívnek. Iskolája sok derék magyar honleánynak. Hű őrszeme, erős vára édes magyar hazánknak, büszkesége városunknak” – hangzottak Hirschler József alapító szavai az intézet fölszentelésekor. A mag, amit az iskolában elvetettek, virágba szökkent Erdély egész területén, hiszen az ott végzett leányok ezrei vitték magukkal azt a lelki-szellemi örökséget, amellyel a családok életét tették szebbé, nemesebbé.

 „Az eszmék embere isteni ember – mondta Márton Áron Hirschler József temetésén 1936-ban. – Isteni mozzanatokat hordoz magában és sugároz maga körül. Nagy halottunk, dr. Hirschler József ilyen isteni erő birtokosa és megbízottja volt.”