Bosco Szent János javaslatai és meglátásai egyaránt segíthetnek kimerült szülőknek és pedagógusoknak.
A gyermeknevelés, a nevelői munka egyik legnagyobb kihívása jól megítélni, mikor és hogyan szükséges fegyelmezni. Mit tegyen a szülő (vagy a tanár), amikor a gyerek szándékosan próbára teszi, és semmiféle módszer nem működik? Forduljon Don Boscóhoz.
Don Bosco tökéletesen megérti, min megy keresztül az illető szülő, hiszen ő egész életét annak szentelte, hogy lázadó hajlamú fiúgyermekeket neveljen. Több száz nehéz helyzetben lévő fiatalt fogadott be. Tanította őket, és minden erejét arra fordította, hogy ezekből a gyerekekből tisztes felnőttek váljanak, akik a társadalom javát szolgálják.
Ahogy egyre szaporodott a feladat, Bosco Szent Jánosnak szüksége lett segítőkre is, vagyis eljött a tanárképzés ideje.
A tanároknak írt leveleiben Don Bosco kifejtette a nevelésen alapuló megelőzés módszerét, amely arra törekszik, hogy a diákok ne félelemből vagy kényszerből engedelmeskedjenek, hanem meggyőződésből. Mellőzni kell minden erőszakot, kényszert, nyomásgyakorlást, s ehelyett a szeretetnek kell a fő mozgatórugónak lennie.
Az alábbiakban Don Bosco hét javaslatát adjuk közre, amelyek napjainkban is érvényesek, és segíthetnek a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a gyerekeket az erény útjára vezessék.
1. A büntetést tekintsd a legvégső lehetőségnek! Egy hosszú nevelői pálya során hányszor rádöbbenünk erre az igazságra… Kétségkívül ezerszer könnyebb elveszíteni a türelmünket, mint fegyelmezni magunkat; megfenyegetni egy gyereket, mintsem meggyőzni őt. Kétségkívül jobban esik a büszkeségünknek, hogy megbüntessük, aki ellenszegül, mint hogy kitartó kedvességgel elfogadjuk őt. Szent Pál gyakran panaszolta, hogy egyes megtérők milyen hamar visszatérnek megrögzött szokásaikhoz – mégis csodálatra méltó türelemmel kezelte ezt a helyzetet. Ugyanilyen türelemre van szükség a fiatalok nevelésében.
2. A nevelőnek arra kell törekednie, hogy szeressék őt a tanítványai, ha a megbecsülésükre is vágyik, ha azt szeretné, hogy tekintélye legyen. Akkor éri el ezt a célt, ha szavai és cselekedetei nyilvánvalóvá teszik, hogy minden igyekezete és gondoskodása diákjai jólétére irányul.
3. Néhány nagyon különleges kivételtől eltekintve a rendreutasítás és a büntetés ne nyilvánosan történjék, hanem négyszemközt, a többiek tekintetétől távol.
Egy apa türelmével kell rendreutasítanunk diákjainkat. Soha, amennyire lehetséges, egyáltalán soha ne utasítsuk rendre őket mások előtt, hanem mindig négyszemközt, ahogy mondani szokták: in camera caritatis. Don Bosco kizárólag megelőzés céljából vagy súlyos esetekben engedte meg a nyilvános rendreutasítást vagy büntetést.
4. Teljességgel elkerülendő a gyerekek fizikai bántalmazása, fájdalmas pózban való térdepeltetése, fülük meghúzása és más hasonló büntetések – figyelmeztetett Bosco Szent János. A törvény is tiltja ezt, amellett nagyon felzaklatja a gyerekeket, és csökkenti a nevelő tekintélyét.
5. A nevelőnek közölnie kell a gyerekekkel a szabályokat, a lehetséges jutalmakat és büntetéseket, hogy senki ne hivatkozhasson arra, nem tudta, mit kell vagy mit nem szabad tenni.
Más szavakkal: a gyerekeknek szükségük van határokra, és jól reagálnak ezekre. Senki sem érzi biztonságban magát, ha vaktában repül, és ilyenkor mindig neki is megy valaminek…
6. A nevelő legyen következetes, amikor valami kötelesség teljesítéséről van szó; legyen szilárd a jó keresésében; bátor, amikor a rosszat kell megelőzni, de mindig kedves és megfontolt. Bosco Szent János biztosít minket arról, hogy egyedül a türelemből fakadhat valódi siker.
A türelmetlenség csak elriasztja a gyerekeket, és elégedetlenséget kelt a legjobbak között is – írja Don Bosco. A nevelői tapasztalat arra tanít, hogy a türelem az egyetlen megoldás még a legsúlyosabb engedetlenség és hajthatatlanság esetén is.
„Néha, hosszas türelmes erőfeszítés után, mely nem vezetett eredményre, úgy ítéltem meg, szigorúbb lépéseket kell tennem. Ezek azonban soha nem értek semmit, s végül mindig a szeretet győzedelmeskedett ott, ahol a szigor kudarcot vallott. A szeretet az elixír, bár olykor csak lassan fejti ki hatását” – írja Don Bosco.
7. Ahhoz, hogy a fiatalok valódi édesapái legyünk, nem engedhetjük, hogy a düh beárnyékolja arcunkat. Ha időnként megdöbbentő dolgok történnek is, engedjük, hogy elménk derűje rögtön eloszlassa a türelmetlenség felhőit. Az önfegyelemnek kell uralnia egész lényünket: elménket, szívünket, ajkunkat. Amikor valaki hibázik, éleszd fel az együttérzést a szívedben és a reményt elmédben, akkor rendreutasításod gyümölcsöt terem.
Nehéz pillanatokban egy alázatos ima Istenhez hasznosabb, mint egy heves dühkitörés. A fiataloknak biztosan nem válik javukra a nevelők türelmetlensége, az senkinek sem szolgál épülésére.
Forrás és fotó: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz
