Fotó: Szent Gellért Alapítvány
Négy jezsuita lelkiségű vezető segítette a zarándokokat a túra folyamán, hozzájuk fordulhattak a nap végén kérdésekkel. A napi program a következőképpen épült föl: reggeli torna, aztán rövid ima, reggeli, pakolás, majd indulás az aznapra kijelölt útvonalra. Este meleg vacsora várta a szállásadóknál a túrázókat, és fórum, majd szentmise zárta a napi programot.
Dániel Rita résztvevő így emlékszik vissza a csendes imatúrára: „Legintenzívebb talán a csíkszentimrei Lucs puha csendje, a Bakratás-tető tisztasága, a Fekete-puszta fensége volt, az erdők jellegzetes fenyőillata, a légyölő galócák pirosa, a kékhátú gombák gazdagsága… Behunyom a szemem, és még mindig érzem a frissességet, látom a kéket, a zöldet, és csodálom Istent, hogy mennyi szépséget teremtett; hálás vagyok, hogy ilyen szép hazát adott nekem.
Mindannyian személyes kísérést kaptunk, lehetőségünk volt naponta megosztani nemcsak az élményeinket, hanem a nehézségeinket, kérdéseinket és olykor kétségeinket is – értő szeretettel és imádsággal kísértek-segítettek bennünket. Reggel integetve engedtek el, este nagy mosollyal és meleg étellel, tisztasággal, előkészített finomságokkal vártak bennünket. Ők tették lehetővé, hogy ne kelljen a nagy csomagunkat cipelnünk egyik helyszínről a másikra, hogy mindig minden elő legyen készítve, hogy nekünk csak Istenre kelljen koncentrálnunk.
Jövőre ismét lesz imatúra! Hogy kiknek ajánlom? Főként azoknak, akiknek nem idegen a Szent Ignác-i lelkiség, a csendes ima, de legfőképpen azoknak, akiknek valami megmozdult a szívében, miközben ezeket a sorokat olvassák. Isten felhasználta a vágyaimat és felhasznált egy cikket, hogy elvezessen a túrára – ki tudja, lehet, hogy te leszel a következő, akit Isten így szólít meg… Ezért az imatúráért, a megélt sok csodáért, a segítőkért, szép pillanatokért legyen dicsőség a mi Istenünknek!”
Forrás: Romkat.ro
