Havazás után

A felhők estére kiürültek, elállt a havazás, és a friss fehér takarón reggelre kelve mindenütt nyomok árulkodtak az éjszaka történtekről. Az egyik kis akácfoltban annyi volt a nyúlnyom, hogy azt hihettem, tucatnyian ugráltak ott, de amikor végigkövettem őket, kiderült, egyetlen nyúl járta be a fák alját. Az akácosban egyébként annak a sárgarigónak a tavalyi fészkét kerestem, amelyik mindig itt flótázott, amikor májusban vagy később, a nyár elején erre jártam. A lomb nélkül álló fákon könnyű lett volna megpillantani a villás ágon kis kosárkaként csüngő fészket, de hiába jártam be kétszer is az akácost, nem találtam. Talán egy másik, közeli akácfoltban épült, és az aranytollú hím ide csak flótázni járt, esetleg éppen azért, hogy a közeledő embert megtévessze. A nyílt mezőn fenyőrigók ugráltak, néha hasig süllyedtek a finom porhóban. A korábbi teleken mindig az ezüstfákon láttam őket, ahol naponta jóllakhattak a bőséges terméssel. A fákat azonban kivágták, és most reménytelenül keresgéltek azokon a részeken, ahol néhány elszáradt tavalyi kóró még kilátszott a hóból. Odébb, ahol a takarmánybálákból kazalsort építettek, mindenfelé apró nyomsorok kígyóztak. Úgy tűnt, a környék összes rágcsálója, a pockok és egerek is ide, a védelmet és táplálékot nyújtó bálák alá húzódtak. A kazalsor mindkét végén egy-egy egerészölyv ült. Mozdulatlanul, türelmesen várták, hogy egy vigyázatlan pocok előbukkanjon valahol. Másutt is sok az egerészölyv, a hazaiakhoz észak felől érkező vendégek csatlakoztak. Sokan az utakat szegélyező fákon ülve várnak arra, hogy egy átszaladó rágcsáló a kerekek alá kerüljön, és az ingyen zsákmányt felkaphassák. A rohanó autókkal nem törődnek, de ha valaki fényképezni szeretné őket, és megáll, nyomban elrepülnek. Az út közelében ült néhány áttelelő vörös vércse is, kékes rétihéját és nagy őrgébicset viszont egész idő alatt egyet sem láttunk, pedig a korábbi években ugyanitt rendszeresen találkoztam velük. A széles csatornák nem fagytak be, a vízről kis csapat tőkés réce és két csörgőréce szállt fel, és ugyanott lesett apró halakra néhány télire itt maradt szürke gém és nagy kócsag is. A hóról vetési ludak keltek fel, a távolból nyári ludak gágogása hallatszott, nem sokkal később öt bütykös hattyú repült át közvetlenül előttünk. Evezőik sajátos muzsikáját, mint mindig, most is megcsodáltam. Január a rókák párzási ideje, a kanok mindenfelé keresik a tüzelő szukákat, találtunk párosan futó nyomokat, és láttunk egy magányos rókát is. Kis bokorcsoport mögül jött elő, szimatolt, egy helyen kapart valamit, valószínűleg a földbe vezető pocoklyukat. A koslatás idején a rókák gyakran mozognak nappal is, ez azonban inkább éhesnek tűnt. Sóvárogva nézett egy távolabb baktató nyúl után, talán a száját is megnyalta, de nem mozdult. Pontosan tudta, hogy futásban a nyúllal nem versenyezhet.