Jézus „úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). A korabeli zsidó rabbik szüntelenül elődeik magyarázataira vagy a Szentírás egyes verseire hivatkoztak tanításukban. Jézus senkire és semmire nem hivatkozik. Ő így tanít: „Hallottátok, hogy mondaték a régieknek: Ne ölj! (Azaz: Hallottátok, hogy Isten a Sínai-hegyről ezt mondta valaha: Ne ölj!) Én azonban azt mondom nektek…” Én valami többet, Isten végső kinyilatkoztatását mondom nektek. Jézus hatalommal tanít, mert ő az Atya Fia. Tudtul adja mindazt, amit az Atyától hallott (vö. Mt 11,25–27; Jn 5,20). Jézus hatalommal tanít, mert a Lélek ereje él benne.
A gonosz azonnal rátámad Jézusra a zsinagógában. Nem ritkaság, hogy ahol valami hiteles és igaz ragyogó erőben, világosságban megmutatkozik, ott azonnal megjelenik a sötétség hatalma is, hogy elpusztítsa azt. Ahol felragyog a fény, ott feltűnik az árnyék, a sötétség is. A gonosz azonnal támad, ha Isten irányába akar lépni valaki, ha radikálisan be akarja engedni őt az életébe.
A kereszténységnek, ahol csak megjelent a világban, mindig volt egy exorcizáló, gonoszt kiűző dimenziója is. Jól látható ez napjainkban például Afrikában, számos olyan területen, ahol most jelenik meg először a kereszténység. A gonosznak sokféle műve (átok, varázslás, torz törzsi szokások, nemzedékeken át nyomorító bűnök) azonnal a kereszténységre támad. Krisztus örömhíre kiszabadítja ezekből a kötelékekből azokat, akik befogadják őt az életükbe.
Mivel azonban számos területen nyugati világunk is teljesen kereszténytelenné lett, itt is újra úgy jelenik meg a jézusi örömhír, mint amely megszabadít a gonosz különböző kötelékeiből (kábítószerek, pornográfia, családi sérülések, sátánizmus, reménytelenség).
Krisztus szava ma is hatalommal teli szó, amely ki akar szabadítani a gonosz láncai közül. Tudjuk-e bátran hirdetni ezt a szabadító igét? Tudjuk-e beengedni a hétköznapjainkba? Táplál-e minket is naponta Jézus éltető, teremtő Igéje? Ahogyan a próféta írta: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket” (Jer 15,16). „Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok” (Iz 50,4). Legyen Krisztus élettel teli szava napi táplálékunk, erőforrásunk, lámpás a lépteink elé (vö. Zsolt 119,105)!
