Három diakónust szenteltek fel Veszprémben

A felszentelendőkhöz intézett szavaiban az érsek hangsúlyozta: a diakonátus szolgálatot jelent, örök szolgálatot, amely a pappá szenteléssel teljesedik ki. A diakónusi (szerpapi) feladatkör a papi rend legalsó fokozatát jelenti, de kozmikus távlatokat nyit meg a felszentelt életében; általa több lesz, más lesz, mint előtte volt. Felhívta a figyelmüket, hogy e szertartással engedelmességet fogadnak a főpásztornak és utódainak, és elkötelezett lelkipásztori életet vállalnak a cölibátus (papi nőtlenség) megtartásával. Nagyon fontos, hogy a pap tisztelettel forduljon a női nem felé, ugyanakkor kellő mérték- és távolságtartással is. Hiszen Isten nem véletlenül teremtette az embert férfinak és nőnek. XII. Piusz pápát idézte, aki az édesanyákat a család napsugarainak nevezte, s II. János Pál pápát, aki 1999-ben Nursiai Szent Benedek, Cirill és Metód mellé Európa társvédőszentjeivé emelt három nőt is, svédországi Szent Brigittát, Sienai Szent Katalint és Boldog Edith Steint. A főpásztor kérte a szentelendőket, kérjék szolgálatukhoz a Szentlélektől az empátia erényét. Váci Mihály lírai gondolatait idézve intett a munka iránti alázatra, kellő odaadásra, hogy amint az „eső a homokra” hullva kutakká egyesül a mélyben és sokaknak szomját tudja majd oltani vizével, úgy ők is képesek legyenek lelki táplálékot adni a rájuk bízottaknak.  A Mindenszentek litániája után következett a kézrátétel, majd a főpásztor a diakónusok kezébe adta a Bibliát, amelynek igéit hirdetniük kell.

Esztergomban szombaton Székely János segédpüspök is diakónusokat szentelt: Göndics János, Kelemen Imre, Lukács József és Paduraru Iulian ötödéves papnövendéket.