A böjtről általában persze azt halljuk, hogy a magunkba fordulásról, a bűnbánatról, lelkünk egészségének rendbetételéről szól. Van, aki lemond a csokiról, a tévézésről, esetleg az alkoholos italokról, és a modern ember léböjtkúrával méregteleníti magát. Megpróbálunk magunkon uralkodni. Ezek fontos és értékes dolgok lehetnek a böjtölésünkben, de ha elolvassuk a szentatya nagyböjti üzenetét, ilyen lemondásoknak nyomát sem találjuk. Helyettük ezt szorgalmazza: „Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást!” Arra hív, hogy ne úgy figyeljek a másikra, vajon a munkatársam betartja-e a böjtöt péntekenként, hanem vegyem észre a szükséget szenvedőt, és amellett, hogy szeretettel segítek, lépjek oda, merjem megszólítani a társamat, ismerősömet, és még az esetleges visszautasítás árán is kezdjem a jóra biztatni. Nagyon nehéz ez, és nem is lehet akárhogyan, főleg ma, amikor már a szomszédot is alig ismerjük – de hamvazószerdán és a nagyböjtben sok minden kiderül rólunk, ha akarjuk.
