Nem vádlón, de őszinte választ várva. Alighanem mindnyájan – lüktet bennünk, míg színre vitt történeteiket ámuldozva-kacagva hallgatjuk, míg éjszakáik könyörtelen ritmusát szörnyülködve-feszengve figyeljük.
Egyébként rengeteg fiatal ül a nézőtéren. Ahogy Tasnádi István és Vidovszky György legutóbbi közös munkája, a Cyber Cyrano, úgy az East Balkán sikere is bizonyítja: a tizenéves korosztályt igenis meg tudja szólítani a színház. Úgy méghozzá, hogy az előadások témája – ott a virtuális valóságban való, itt a partykultúrában történő jobbhíján-bolyongás –, és stílusa szüleik, sőt nagyszüleik számára is érdekes, sőt fontos.
Az East Balkán üdítően friss és kegyetlenül mellbevágó. Kommentnyelven, blogbejegyzésszerűen szólal meg. A Nagykörút aktuális éjszakai szlengjét beszéli, és a roppant erős, pontos és hiteles színészi játék mellett éppen ez a hangnem hozza közelünkbe a középiskolás partynemzedéket. Pontosabban, arra döbbent rá, hogy – néha értetlenül, néha ok nélkül okolva, néha szemlesütve – milyen közel is élünk hozzájuk. Az East Balkán mindenekelőtt leíró színház, s egyszersmind rádöbbentő is. Amikor a virtuális fórumokon bujkálók jelenlétkényszerét fogalmazza meg, kortünettel szembesít. Nem ítélkezik, hanem felmutat. A magát kütyükkel körülbástyázó Z-generáció nekifeszülését a mesterségesen feljebb meg feljebb srófolt ingerküszöbnek. A magát otthonosnak mutató, reggelre viszont kihűlő masszában való, hajnalig vagy az önkívületig tartó alélt ringatózást. Elesett hősöket, izmozó gyengéket láttat, akik felé nem nyújt kezet, csak a szórakoztatóipar, akiket elhasznál az éjszaka, mialatt napszemüvegük mögül a napfényt lesik.
Az alkotókat a „belecsúszás” érdekelte, a sodródás, az örvénybe kerülők tehetetlensége. A környezet, amelyben a fordított padlástérre, feje tetejére állított háztetőre hasonlító, nyomasztó díszlet keskeny deszkáin lavírozó hősök felelőtlen döntései megszületnek. A Playstationt megszállottan nyomogató fotel-apa ugyanúgy nem ártatlan, mint a lányával füvező jogász-anyuka, az italba drogot keverő csapos, vagy a szórakoztatóipar gépezete. Az East Balkán érzékenyen tárja fel a hárfahangra és szeletelő technóra egyaránt beinduló tinédzserek video-naplókba mondott életérzését. A dübörgő hangfal egy megmenthető nemzedék halk segélysikolyát juttatja el hozzánk.
