Fotó: Merényi Zita
A szentmise elején Germano Penemote, a magyarországi Apostoli Nunciatúra ügyvivője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta: amikor a Szentatyáért imádkozunk, egyúttal a népek és a nemzetek közötti békéért, igazságosságért és szeretetért is imádkozunk. „Ezek Ferenc pápa lelkipásztori céljainak igen érzékeny témái, melyekkel kapcsolatban bennünket is arra hív, hogy kinyissuk a szívünket, hogy az egész emberiség biztonságban és szeretve érezhesse magát Földünkön. Ilyenformán Szent Péter és Szent Pál apostol, akiket ma ünneplünk, példaképek is, hiszen óriási lépéseket tettek azért, hogy a különböző kultúrájú emberek találkozhassanak. Ezek ugyanazok a lépések, amelyeket Ferenc pápa követ napjainkban” – fogalmazott az ügyvivő.
„Adjunk hálát Istennek, mindannyiunk Teremtőjének, és kérjük, segítsen abban, hogy szeretett gyermekeinek érezhessük magunkat, akiket arra hív, hogy harmóniában és testvériségben éljünk a Földön, amely mindannyiunk közös otthona. Isten áldjon minket, világosítsa meg gondolatainkat és munkánkat, adja nekünk kegyelmét, adjon egészséget és bátorságot Ferenc pápának péteri szolgálatában és az Egyház vezetésében” – buzdította a jelenlévőket Germano Penemote.
A hálaadó szentmisén számos szerzetesrend, katolikus intézmény, valamint különböző nemzetek képviselői is együtt ünnepeltek, köztük azok a hívek, akik a szertartáson az angolul, arabul és spanyolul elhangzó könyörgéseket olvasták fel. A szentmisén jelen volt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, Harrach Péter, a KDNP alelnöke, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, továbbá a diplomáciai testület tagjai.
Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke homíliájában a következőket mondta: „Válságokkal teli időszakot élünk, amely mind az Egyházban, mind a társadalmi életben súlyos kihívások elé állít bennünket. Ezért mostani közös imádságunkban nemcsak a pápáért és az Egyházért, hanem az egész világ békéjéért is imádkoznunk szükséges. Jézus bátorít bennünket: nevében bármit is kérjünk az Atyától, megadja nekünk (vö. Jn 15,16). Ezért bizalommal terjesszük kéréseinket Isten elé, mert ő sohasem szűkmarkú a benne bízók iránt. Ferenc pápa is erre a hitből fakadó imádságra biztatja hallgatóit minden megszólalásában.
Kedves Testvérek! Simon Péter és utódai egyedülálló feladatot kaptak az Egyházban. Küldetésük az, hogy őrizzék az evangéliumi hit tisztaságát, és megerősítsék abban testvéreiket is. Jézus különleges tekintélyt adott Péternek azzal, hogy reábízta az »oldás« és a »kötés« hatalmát: »Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, és amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva« (Mt 16,19). Hit és erkölcs vonatkozásában ezzel az óriási felelősséggel kell megnyilatkozniuk a pápáknak minden korban és minden helyzetben. Nem csoda, hogy a pápa szavait különös figyelem kíséri nemcsak a keresztények, hanem a nem hívők vagy a más vallásúak részéről is. Ő erkölcsi tekintély, viszonyítási pont sok-sok jó szándékú ember számára. Ezért is adunk hálát a gondviselő Istennek, hogy Jézus által megajándékozott bennünket ezzel a péteri tekintéllyel, amely gyakran eligazítást ad az embereknek különböző hitbeli s azokból fakadó erkölcsi kérdésekben.
Ebben az összefüggésben érdemes figyelmet fordítanunk arra az evangéliumi jelenetre, amelyben Jézus egyszer a Genezáret tavánál járva azt látta, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze körülötte, hogy hallgassák (Lk 5,1–11). Ő beszállt az egyik ott veszteglő bárkába, »Simonéba, s megkérte, hogy lökje azt egy kicsit beljebb a parttól« (Lk 5,3). Egyes vélemények szerint Jézus e döntésének jelképes értékű üzenete van. Annak az egyszerű ténynek, hogy Jézus Simon Péter bárkáját választotta, és nem a másikat, amely esetleg éppen Jakabé és Jánosé volt, lehetett pusztán praktikus oka is: talán Péter és András éppen ott voltak a parton, mert hálóikat rendezgették, miközben a másik testvérpár, Jakab és János abban a pillanatban nem volt jelen. De sokkal valószínűbb, mondják az eseményt értelmezők, hogy Jézus ezzel a döntésével is tanítani akart. Azt ugyanis, hogy Jézus, mint akkor, ma is ott van Péter hajójában, az Egyházban. Sőt, a gondolatmenetben továbbhaladva: az Egyház tanításában, amikor Péter megszólal, maga Jézus szól hozzánk. Két igen fontos üzenet ez!
Mindnyájunkat elgondolkodásra kell késztetnie ennek az értelmezésnek. Ne válogassunk az Egyház tanításában a saját elgondolásaink szerint! Az Egyház, s benne Péter tanításában maga Jézus szól hozzánk. Jézus egy másik helyen meg is erősítette ezt tanítványainak: »Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött« (Lk 10,16). Vagyis lehet, hogy modernnek, sokak számára megnyerőnek hat válogatni az Egyház tanításában, bizonyos dolgokat elutasítani abból, s azt mondani, »én szabadon gondolkodó keresztény vagyok«, de ez eltérés a krisztusi úttól. Csak az tudhatja magát Jézus tanítványának, aki úgy él, amint a költő vallja önmagáról: »Akarom élni az egész hitet, / Szeretni, ahogy Isten szeret, / És bízni, bízni akarok, / Abban, amit a Krisztus hozott. / Nem érzem, nem is gondolom, / De akarom, akarom, akarom« (Sík Sándor: A néma Miatyánk).
Napjaink szekularizált társadalmának egyik legfőbb hibája, hogy tudatosan aláásott minden emberi és isteni tekintélyt. Sokaknak ezért nem mond már semmit az emberi méltóság, a szülői, a tanári, a közéleti tekintély, de még a szent dolgok iránti tisztelet sem. Pedig ha életünkből hiányzik a mértékadó tekintély, az alapvető erkölcsi norma s a mindezeknek alapot adó Szentség tisztelete, akkor saját magunk és minden embertársunk ellen vétünk. Nem véletlenül írja a költő: »Ha a Mérték tönkrement, / senki, semmi meg nem ment« (Mécs László: Bakonyi látomás).
Szent Pál apostol előtt egy kőből épült ház víziója jelenik meg, amikor az Egyházra gondol. Ezért írja az efezusiaknak, hogy »apostolokra (…) alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus« (Ef 2,20). Az apostol arra utal, Jézus azért választotta ki apostolait, hogy folytassák művét a világban. Így a püspökök, Róma püspökével, a mindenkori pápával egyetemben arra hivatottak, hogy a rájuk bízottakkal, a Krisztusban hívőkkel együtt építsék az Egyházat, a hit, a remény és a szeretet közösségét. Jézus rendelése alapján ebben a munkában a pápának jut a legnagyobb felelősség és a legtöbb kegyelem, mert ő Péter, vagyis szikla, amelyre Jézus Egyházát építette, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt (vö. Mt 16,18).
Egyházunk – önmeghatározása alapján – egyszerre szent és bűnös. Szent az alapítója, Jézus által, de bűnös tagjai miatt, akik még csak botladozva járnak az életszentség útján. Krisztus szentsége állandóan felragyog az Egyház arcán, és hála Istennek mindig vannak olyan tagjai is, a szentek, akik Krisztus szentségét különleges módon tükrözik vissza az életükben. Krisztus követésében így válnak mindnyájan az Egyház építőköveivé. Mindnyájunknak ez a feladatunk: szentté válni. Ez egyszerre új és örök feladatuk a Krisztusban hívőknek. E tekintetben nagyszerű eligazítást ad nekünk Ferenc pápa legutóbb megjelent apostoli buzdítása, amely az Örüljetek és ujjongjatok (Gaudete et exsultate) címet viseli. A keresztségben minden ember meghívást kapott arra, hogy tanúja és apostola legyen Krisztusnak a világban. Szent II. János Pál pápa óta ezt nevezzük új evangelizációnak, amely része és folytatása Krisztus megváltói művének, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Legyünk ennek az ajándéknak hordozói és továbbadói! Így vegyünk részt az Egyház életében, ezzel segítsük Krisztus földi helytartójának, Ferenc pápának az egyetemes Egyházat szolgáló munkáját! »Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!«”
***
Ferenc a 266. pápa, ő az első latin-amerikai és az első jezsuita Szent Péter utódainak sorában. 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban Jorge Mario Bergoglio néven. Vegyésznek készült, de végül a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban lépett be a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított. 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetői képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat éven keresztül volt a jezsuita rend argentin tartományának vezetője. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben II. János Pál pápa bíborossá kreálta. A XVI. Benedek lemondását követően összehívott konklávé második napján, 2013. március 13-án választották pápává.
