alig selymedzett némi szín.
Az élet éledt volna már,
lassan erőt szült, elkészült,
szíve bömbölt,
de még oltalom
kínzó hiánya járta át a földet.
Aztán ébredés rázta szét a lapuló tájat:
ott állt egy fiú, fehéren és egyedül,
innen még az
elbocsátott mámoron.
