– Előadásának címe az átlagos középkorúak számára meglehetősen talányos…
– Az Y generáció kifejezést amerikai szociológusok vezették be, eredetileg az 1980-as években született nemzedék meghatározására. Magyarországon Tari Annamária azonos című könyve révén került be a köztudatba. Az Y a You Tube video-megosztó portál nevéből ered, ezért akár a You Tube nemzedék kifejezést is használhatjuk. E nemzedék tagjai az elsők, akik már az internetet működtető társadalomba születtek: egyfajta digitális bennszülöttek. Velük szemben áll az X, vagyis középkorú nemzedék, amelynek tagjai megtanulták működtetni a világhálót, de mivel nem születtek bele, a legnagyobb erőfeszítés dacára is egész életükben csak „digitális bevándorlók” lehetnek. Ám voltaképpen mára az Y generáció érvényessége is lepergett az idő rokkáján, hiszen e korosztály tagjai a harmincas éveikben járnak. Ezért immár számon tartjuk a következő: Z, azaz Google-generációt, a mai tizenéveseket. És mögöttük „nyomulnak” az óvodások, a holnap fiataljai, akik messze nem kizárólag a digitális eszközök használatában különböznek…
– Egy hosszabb értekezés keretében milyen jelenségekről beszélhetnénk az Y és a Z generációval kapcsolatban?
– Seregnyi időszerű kérdésről. Az úgynevezett partidrogokról, a testékszerekről és a tetoválásokról, a rajongott vámpíros filmekről, a
kiskorúak alkoholfogyasztásáról, a száz tévécsatornáról és a távirányító hatalmáról, az ezotériáról és az Isten nélküli spiritualitásról, a szabadságvágyról és a szektás fanatizmusról, a szorongásról, a gyerekek felfokozott szexuális érdeklődéséről, a mozaikcsaládokról, a táplálkozási zavarokról, a bizonytalan jövőképről, az ingerküszöb megváltozásáról, a gyermekkor eltűnéséről… A sok gond mellett az Emberről, aki most is mindig és mindenben ugyanarra vágyik: értékre, szeretetre, biztonságra, utódokra és kiteljesedésre. Ám a legfontosabb, hogy viselkedésük okainak megértése mellett meglássuk nagyszerű erőforrásaikat. Szent Benedek ezerötszáz évvel ezelőtt keletkezett Regulájában nem véletlenül olvassuk, hogy „az öregebbek a fiatalabbakat szeressék”, az apát pedig „mindnyájukat hívja meg a tanácskozásra, mert az Úr gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki, hogy mi a jobb”.
– Nyilván lappang abban némi felszínesség is, hogy a mai tizen- és huszonéveseket egyetlen címkével látjuk el. Menynyire tekinthető egységesnek ez a korosztály?
– A Babák című dokumentumfilmben láthatjuk a nagy mongol pusztán álló jurtát, amelyben a kecske beleiszik a kisbaba fürdővizébe, de a jurta tetején ott a tányérantenna, és bent a foci-világbajnokságot nézik színes tévén. A Facebook internetes közösségi oldalnak ma világszerte sok millió felhasználója van, és a befolyásoló vélemények, irányzatok futótűzként rohannak végig a földrészeken. Ezért számíthatunk olyan hasonló viselkedésmódra, értékrendre, melyet amúgy nem várnánk a nagyon különböző hátterű fiataloktól.
Az egységesülés oka ugyanakkor messze nem csupán a számítógép. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk: lassan minden Y generációst vadonatúj, ismeretlen módon érint három, egymással szervesen összefüggő dolog: a fogyasztói társadalom, a globalizmus és a digitális kultúra. Az, hogy a fiatalok mindig a számítógép előtt ülnek, és az iskolai órán is a pad alatt tartott okostelefonjukra merednek, csupán e három hatás kísérőjelensége.
– Tehát nemcsak a mesterségesen keltett vágyak és kíváncsiság kényszeres kielégítéséről van szó?
– A fogyasztói társadalom mentalitásán messze nem azt kell érteni, hogy az „ÚJ!” címke pusztán fogyasztásra ösztönöz. Ezerszer szorongatóbb, hogy a fogyasztói társadalom gyermeke már tudja, tapasztalja: ő maga lett árucikk, termék a piacon. Mindenképpen el kellene adnia önmagát, mert örökös verseny zajlik, és neki semmiféle biztos talaj nincs a lába alatt. Ezért, hogy mindig a Facebookon „lógnak”; még gyónás közben is fel akarják venni a mobilt, mondván: a céges főnök szemében nincs magánélet; ezért, hogy a legújabb trend szerinti ruhákban járnak partikra, mert felülírhatatlan Törvény, hogy ha kimaradsz, lemaradsz, és akkor véged, mert vesztes vagy, igazi lúzer…
Mindezek a jelszavak és jelenségek szervesen összefüggnek, és mesterien kikeverik azt az Y generációs életérzést és életvitelt, melyet az idősebbek, vagyis az X generáció tagjai értetlenül néznek, és közben sóhajtoznak, hogy „hát hová lesz így a világ…” Nem mindig sikerül megérteni, hogy a mai fiataloknak sokszor egész egyszerűen nincs lehetőségük másképpen cselekedni. Ugyanis voltaképpen a szülők, vagyis az X generáció által létrehozott világ préseli őket. Gyakran azt sem sikerül észrevenni, hogy az Y generációsokban rengeteg erő, erőforrás, akarat, odaadás, értékkeresés és értékre találás van – legalább annyi, mint amennyi az idősebb korosztályban volt.
– Általánosságban milyen az Y generációsok világa?
– A legnagyobb újdonság a technikai, főként az informatikai robbanás. Az információs kor gyermekei úgy értenek a gépekhez és a
műveletekhez, hogy villámkezüket alig látjuk, villámagyukat pedig végképp nem tudjuk követni. Egy harmincöt éves informatikus apa mondta: hiába szakmabeli, a legeslegújabb okostelefont a kicsi fia pusztán érzésből hamarabb és ügyesebben működtette, mint ő. A mai gyerekek beleszületnek a virtuális térbe, a különféle „kütyük” világába: a kulcsszó az online életmód – az Y generáció számára a számítógép valóban létmód és léttapasztalat, az X generáció számára pedig általában csak egy háztartási gép, amelyet megfelelően működtet.
A Y és Z generációs fiatal tapasztalata szerint „ha nem vagyok online, akkor nem is létezem”. Ha nincs fent aktívan a Facebookon, akkor nem él. Ha munkát keres, a munkaadó a facebookos profilját nézi meg, akár egy termék leírását. Ha nem twitterezik félóránként, „leírják”: ő csak online lehet másokkal közösségben, az interneten ápolja kapcsolatait. Ha nem oszt meg videókat, ha nem jelentkezik be éjjel háromkor a kötelező egyetemi Neptun-rendszerbe, hogy felvegye a tantárgyakat vagy feliratkozzék egy vizsgára, akkor a tanéve és az egész életútja is elúszhat. Ha nem nézi meg este tízkor az e-mailjeit, és nem végzi el éjszaka a főnök által este átküldött munkát, holnap valaki más ül a helyére. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a mobiltelefont kikapcsolja… Az Y generációsnak muszáj szüntelenül elérhetőnek lennie… De ha eltekintünk a világhálótól, micsoda érték ez: a rendelkezésre állás képessége Isten, az emberek, egy másik közösség felé!
– A világháló félelmetes nyilvánosságot is nyújt…
– Az Y és Z generációs fiatal olyasfajta nyilvánosságnak teszi ki magát tündéri könnyedséggel, szóban, fotóban és videóban, amit az idősebb korosztály nem ismer. Ők megmutatják magukat; nem ritka, hogy egy újszülöttnek máris weblapot indítanak. A gyermekvédelmi szakembereknek ma már amiatt fő a fejük: nem sért-e emberi jogokat, hogy egy-egy kicsiről a születése percétől a legintimebb fényképek kerülnek fel a hálózatra – olyan fotók, amelyeket néhány évvel ezelőtt még csak szűk családi körben mutattunk körbe.
E nyilvánosság egy másik következménye a korlátlan véleménynyilvánítás, például úgynevezett kommentek formájában. Ez egyfajta hatalomérzetet is nyújt, de féktelen szabadságot mindenképpen: most aztán jól megmondják a tekintélynek, az értéknek! És mindenki, az egész világ olvashatja! Az internet olyan mértékű nyilvánosságot hozott, amilyet korábban még a könyvnyomtatás sem. Ez egyszerre félelmetes és érdekes. Mindamellett hatalmas mértékben megnöveli az önkifejezést is, gondoljunk csak a közösségi oldalak, a fórumok világa mellett az internetes naplók, azaz a blogok sokaságára is. Nemrégiben olvastam: egy leukémiás lány blogját tizenhatezren olvasták végig…
– Az Y generáció tehát véleményt nyilvánít: vitatkozik, és sokszor kellemetlenül őszintén kérdez. Látszólag nem mindig tiszteletteljes…
– Ez igaz. De mélységesen vágyik rá, hogy találjon magának egy példaképet, egy mestert – aki legtöbbször egy edző, egy tanár, a szomszéd néni. Vagy éppen Csaba testvér… Az iránta érzett mélységes tiszteletet pedig általában csak úgy önti szavakba: „jó fej”. Az Y és Z generációs nyelvén ez azt jelenti: hiteles, igazi ember. A mai fiatalok a valódi, megélt, mély emberségre vágynak, hibáink és gyengeségeink vállalására: nem a tökéletesség eszményére, hanem a valódi értékek vonzásában megélt, bár néha bukdácsoló emberi életre. Ezért tűzbe mennek: a hiteles Mesterekért, akik velük, mellettük élnek.
– Az idősebb korosztály gyakori vádja szerint „a mai fiatalok nem tudnak elköteleződni”…
– Amikor a Föld sorsáról van szó, az idősebb korosztály döntő része a fotelben ül, és azt mondja: „eddig is volt valahogy, ezután is csak lesz…” Ezzel szemben Németországban, amikor jött az atomvonat, Y generációsok láncolták magukat a sínekhez, hogy megállítsák. Napjainkban a jóléti társadalmakban terjed az önkéntesség, és messze nem kizárólag a keresztények között. Jómódú, laza erkölcsű brit fiatalok egy egész évig ingyen dolgoznak a harmadik világ országaiban, az „Adj egy évet az életedből!” program keretében, pusztán emberi indíttatásból. Ennyi időn át nem lehet csak úgy, „poénból”… Az efféle emberjogi és ökológiai elkötelezettség hazánkban is egyre érezhetőbb. Ez túlmutat a fiatalság „hőbörgésén”, „lázadásán”. A mai fiatalokban hihetetlen vágy munkál az odaadásra: a medjugorjei zarándoklatok, a böjtölések is ezt mutatják, vagy az El Caminón járó tömegek. Ha tehetnek valami „nagyon szépet Istenért” és az emberért, akkor zsebkendőben elhordják a hegyet – persze az interneten megszervezve…
– Áthidalható-e a nemzedékeket elválasztó, egyre szélesebbnek tűnő szakadék?
– Nagyon fontos, hogy a különböző nemzedékek kapcsolódjanak egymáshoz. Ugyanakkor világos, hogy itt messze nemcsak szakkifejezésekről, hanem egy gyökeresen új életérzésről, életvitelről van szó. Az emberiség történetében még soha nem volt ekkora annak veszélye, hogy egy adott kor nemzedékei teljesen elszakadnak egymástól. Ha ez bekövetkezik, nem tudjuk megvalósítani a krisztusi célt, hogy „legyenek mindnyájan egy”. Az egyháznak olyan közeget kell biztosítania, amelyben a holnap fiataljai célt, értelmet, talajt, közösséget találhatnak. Nekik kell építeniük a jövőt, mert ők a Holnap: a holnap egyházának valódi építőkövei. A Szociális Testvérek Társaságában ezt úgy szoktuk megfogalmazni: „Minden nemzedék alapító, újjáalapító.”
Fotó: Kissimon István
