Fotó: Kuzmányi
Féltékenyek mindannyian voltunk már. Igencsak hétköznapi lélektani jelenség ez, amely adott esetben segít alkalmazkodni, és pozitív energiákat mozgósítani. De mindenképpen szükséges, hogy kezeljük magunkban ezt az érzelmet. Vannak rá különböző stratégiák, gyógyítótechnikák, többek között kommunikációs és viselkedés-lélektani módszerek is. Ám keresztényként nem jöhet szóba jósnő felkeresése, sem pedig szerelmi bájital alkalmazása. A régmúlt időkben egy fiatalasszony mégis megpróbálkozott ezekkel. Később azonban életre szóló iránymutatást kapott, és általa a következő évszázadok embere is. Portugália egyik városkájában, Santarémben történt az eset, 1247 februárjában. Egy asszony jósnőhöz fordult, hogy megoldást találjon férje iránti féltékenységére, és visszaszerezze a férfi szerelmét. A jósnő arra kérte, hozzon neki egy szentostyát a templomból, hogy bájitalt készíthessen belőle. A fiatalasszony az átváltoztatott ostyát a kendőjébe rejtve indult vissza a jósnőhöz, de amikor az ostya vérrel színeződött, ijedtében hazafutott. Otthon betette az ostyát a hálószoba fiókos szekrényébe. Az éjszaka közepén fényes sugarak törtek elő a szekrényből, és ez már a férj figyelmét sem kerülte el. A feleség ekkor mindent elmondott neki, és együtt imádkoztak a fénylő csoda előtt. Másnap elmentek a helyi plébánoshoz, aki azonnal a házukba sietett, hogy a saját szemével lássa, mi történt. A kíváncsiskodó szomszédok jelenlétében átvitte az ostyát a Szent István-templomba, ahol az még három napig vérzett. A történtek óta az ereklye tiszteletére minden évben ünnepi körmenetet tartanak, a házaspár azóta kápolnává alakított házától a templomig kísérve a csodálatos módon vérrel átitatott szentostyát, amit a mai napig őriznek. Az évszázadok során az Eucharisztia néhány alkalommal újból vérzett, és többen látták benne Krisztus arcmásának különböző változatait.
Forrás: IEC2020.hu