Michael Champagne a Community of Jesus Crucified (CJC – Keresztre Feszített Jézus Közössége) megszentelt élet intézményének vezetője. A közösség, amelynek vannak pap, szerzetes, illetve világi tagjai is, 1986-ban kapott egyházi jóváhagyást a Lafayette-i Egyházmegyében, Louisiana államban.
A különleges misszióról Sonja Livingston is beszámolt az America című jezsuita magazin szeptember 4-i számában megjelent riportjában.
Champagne atya 2015 novembere óta járja Louisiana útjait a mobil gyóntatószékkel, vagy ahogyan ő nevezi, a „spirituális sürgősségi mentővel”. Az elfüggönyözhető térdeplővel, szenteltvízzel, rózsafüzérekkel, bibliákkal és imakártyákkal felszerelt járművel éttermek és egészségügyi központok parkolóiban vagy helyi fesztiválokon lehet találkozni. (Útvonaláról egyébként előre tájékozódhatnak az érdeklődők a Community of Jesus Crucified közösség honlapján.) Champagne atya azután hozta létre misszióját, hogy Ferenc pápa az irgalmasság évére készülve arról beszélt: a papság legyen aktívabb abban, hogy visszavezesse az embereket az Egyházba. Azóta a spirituális sürgősségi mentő csaknem tizenháromezer kilométert tett meg, és közel kétszáz különböző helyszínen összesen több mint négyezer szentgyónást végeztek el benne.
Michael Champagne kreativitását mutatja, hogy közösségével olyan programokat szervez, mint például a nyolcvannyolc órás bibliafelolvasás-maraton St. Martinville főterén, vagy az Oltáriszentséggel történő „vízi körmenet” a Bayou Teche folyón.
A Keresztre Feszített Jézus Közössége néhány nővére elkíséri Champagne atyát a spirituális sürgősségi mentő útjain. Általában forgalmas helyeken parkolnak, ahol az emberek a mindennapi feladataikat intézik. Akadnak, akik tudomást sem vesznek a kocsiról, amelyből zene szól, és az oldalán egy életnagyságú irgalmas Jézus-kép látható. De a legtöbben mosolyognak, integetnek. Sokan odamennek a nővérekhez, megölelik őket, és megköszönik a munkájukat. Vannak, akik csak egy imára állnak meg, mások gyónnak is.
Sonja Livingston riportjában azt írta, az emberek, akikkel szóba elegyedett, hálásak voltak a lehetőségért, hogy elvégezhetik a kocsiban a szentgyónást. Néhányuk már ismerte a spirituális sürgősségi mentőt, és várta, hogy újra találkozhasson Champagne atyával.
A statisztikák azt mutatják, egyre kevesebben járulnak szentgyónáshoz, és ez a rendszeresen templomba járók körében is így van. Sonja Livingston idézi a Center for Applied Research in the Apostolate (a Georgetowni Egyetem kutatóközpontja, amely a Katolikus Egyházat érintő társadalmi elemzéseket végez) felmérését, miszerint a katolikusoknak csupán két százaléka járul szentgyónáshoz havonta vagy annál gyakrabban, tizenkét százalék csak évente egyszer, míg hetvenöt százalék ritkábban, vagy soha. Arra a kérdésre, hogy miért van „hanyatlóban” a gyónás szentsége, Michael Champagne így válaszolt: a katolikusok magukévá tették a makacs individualizmust, és az amerikaiak eszerint közelítenek meg mindent, Istent is beleértve. „Az elkülönülés nagy kísértésünk – mondta. – Azt gondoljuk, mindent képesek vagyunk önállóan megoldani.”
Forrás és fotó: Americamagazine.org
