Görögkatolikus lelkiség

A magyar ember régtől fogva kalaplevétellel és keresztvetéssel fogott bele minden nagy munkájába. Bár ez a gyakorlat megkopott, olykor még ma is találkozhatunk vele. A gyermekek és a fiatalok életében jelentős esemény az új iskolai év elkezdése. Jogos hát, hogy az Egyház áldással kíséri azt. A tanév elején számos templomunkban végezzük a szertartást, amely a könyvben ezt a nevet viseli: „Az iskolás gyermekek megáldása.” Persze ez nemcsak a kisiskolásokra vonatkozik, hanem minden tanulóra: a közép- és főiskolá-
sokra, az egyetemistákra is. Az ilyen, iskolakezdő szent liturgia nagy ekténiájába öt kérés illeszkedik. Most megpróbáljuk áttekinteni, miként szólnak ezek a könyörgések a tanulókért.
Az első kérésben azért folyamodunk Urunkhoz, hogy „küldje le a gyermekekre a bölcsesség s az értelem Lelkét, nyissa meg elméjüket s ajkukat, világosítsa meg szívüket a jó tanítások befogadására”. Szinte nem is kell ehhez magyarázatot fűzni, annyira világos: „minden jónak kútfejét” – vagyis a Szentlelket – kérjük, mint kereszteléskor, munkálkodjon a tanulókban, hogy a jót tanulják meg.
A második kérés így szól: „Hogy oltsa szívükbe a bölcsesség kezdetét, az istenfélelmet, s ezáltal űzze ki szívükből a fiatalság könnyelmű beszédeit, és világosítsa meg elméjüket, hogy forduljanak el a rossztól s cselekedjék a jót.” Szentírási gondolattal (Péld 1,7) kérünk az előzőekhez hasonló jókat, illetve azt, hogy ne a rossz, hanem a jó munkálkodjék a fiataljainkban.
A harmadik kérés így szól: „Hogy nyissa meg értelmüket minden jó s üdvös tanítás befogadására, megértésére és emlékezetben tartására.” Ez a könyörgés azt idézi, ami a kereszteléskor hangzott el, amikor a pap olajjal kente meg a keresztelendő homlokát.
A negyedik kérésben szentírási gondolattal (Lk 2,52) kérjük: „Hogy bölcsességben és életkorban Isten dicsőségére növekedjenek” a gyermekeink, tanulóink. Amint Jézus is növekedett emberként.
Végül az ötödik kérés: „Hogy bölcsességük, erényes életük s az igaz hitben való állhatatosságuk által legyenek szüleik örömére s vigasztalására és a Katolikus Egyház megszilárdítására.” Milyen szép, és még inkább milyen mély ez a könyörgés is! Szinte magyarázni sem szükséges, mert magáért beszél. De azért érdemes felfigyelni arra, hogy a szülőket és az egész Egyházat is említi.
Nemrég hallottam egy történetet. Egy idős görög­ka­to­likus papot kritizáltak a hívei, hogy nagyon hosszan végzi a szent liturgiát. Miután ez már többször megtörtént, odahívta az oltárhoz a leghangosabbakat, s elővett a li­tur­gi­konból (misekönyvből) egy hosszú listát: „Tessék megmondani, kinek a nevét húzzam ki? Kinek a gyermekéért és unokájáért ne imádkozzak?” Senki nem szólt semmit, de többet nem is kritizálták. Igen, mindennap belefoglalhatjuk a gyermekeket és a fiatalokat – Egyházunk jövőjét – a liturgiába. De az iskolakezdéskor „hivatalosan” is imádkozunk értük a fenti szép könyörgésekkel.
Adja Isten, hogy minél hatásosabb legyen az imádságunk! Mondjuk hát szívből: „Uram, irgalmazz!”