Shawn Ku A mi drága kisfiunk (fent) és Lynne Ramsay Beszélnünk kell Kevinről (lent) című filmjei ugyanazt a kérdést feszegetik: vajon mi vesz rá egy látszólag rendezett körülmények között élő fiatalt arra, hogy gyilkoljon.
Ku 2010-ben készült filmjének szereplői — a szülők — utólag próbálják megérteni, hogy fiuk miért végzett évfolyamtársaival és aztán magával is az egyetemen. Nagyobb hangsúlyt kap a két ember egymás közötti kapcsolata és az is, hogy miként lehet folytatni ilyen lelki teherrel az életet.
Ramsay 2011-es alkotása összetettebb és titokzatosabb. Már Kevin kisgyermekkorától tanúi lehetünk a folyamatnak, ami végül odáig vezet, hogy apját, testvéreit és osztálytársait is megölje. Itt az anya (Tilda Swinton) szemüvegén keresztül látunk mindent, ezért kerül a középpontba az ő és a fiú kapcsolata.
Ku úgy gondolja, hogy nem kell ahhoz semmi különleges, hogy valaki szörnyűséget kövessen el. Átlagos problémák, átlagos gyerek és átlagos viszonyok is idevezethetnek. Az ő filmjének kulcsszava a felelősség, az esetleges megoldás a még nagyobb figyelem lehet.
Ramsay szerint viszont egy ilyen tett mögött a — nem vallási értelemben vett — gonosz munkál. Kevin már kicsi korától tudatosan bosszantja anyját és vezeti félre apját. Az ok nem kívül, hanem belül van. Kulcsszava az irracionalitás, megoldás pedig nincs. Csak egy valami marad: az anyai érzés, de az is csak nyomokban.
Bár mind a két rendező értetlenül áll a tragédiák előtt, azzal, hogy bemutatják az események egy lehetséges változatát, egyben fel is szólítanak: keressük tovább az okokat.