Az elmúlt években a hazai köznevelés terén a gyermek- és ifjúságvédelemnek új kihívásokkal kellett szembenéznie, új megoldásokat kellett találnia. Ezt tették a katolikus köznevelési intézmények szakemberei is a Katolikus Pedagógiai Intézet (Intézet) koordinálásával és segítségével. Erről a folyamatról Barcsák Marianna intézetvezetővel, Szentes Judit szociális testvérrel, gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberrel, az Intézet munkatársával, és Csókay László pszichológussal, a gyermek- és ifjúságvédelmi munkacsoport tagjával, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Pszichológia Tanszékének oktatójával beszélgettünk.
A Katolikus Pedagógiai Intézet az alapításától kezdve foglalkozik gyermek- és ifjúságvédelemmel – kezdi a beszélgetést Barcsák Marianna intézetvezető. – A lehetőségeihez mérten és azokkal élve folyamatosan szervezett továbbképzésekkel, műhelymunkákkal támogatja az intézményekben zajló gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet. Gondoskodik a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógusok felkészítéséről, akik ma már 622 katolikus intézményben látják el a feladataikat. Egy-egy konkrét gyermek- vagy ifjúságvédelmi ügy kapcsán is az Intézet nyújt segítséget a fenntartó vagy az adott intézmény kérésére. Az Intézet gyermek- és ifjúságvédelmi munkacsoport keretében több szakemberrel folytat együttműködést.
A kezdetek óta rengeteg tapasztalattal gazdagodtak az Intézet munkatársai, de a társadalmi változások és az információs technológiai fejlődés következtében az újabb generációk problémái új kihívások elé állították a gyermek- és ifjúságvédelmi szakembereket is.
– A közelmúltban iskoláskorba került Z és Alfa generáció esetében a legtöbb probléma éppen a gyermek- és ifjúságvédelmi területen jelentkezik – folytatja Barcsák Marianna. – Ők már a „globális faluban” nőttek fel, a digitális eszközök, az internet használata a mindennapi életük része, és ennek következtében sokkal több veszélynek vannak kitéve, mint a korábbi nemzedékek. De más területeken is veszélyeztetettebbek.
– Húsz évvel ezelőtt a gyermek- és ifjúságvédelemben dolgozva még álmomban sem gondoltam, hogy például a kábítószer-függőség ilyen súlyos probléma lesz – teszi hozzá Csókay László pszichológus, ugyanakkor megjegyzi: ennek a munkának a sajátossága, hogy mindig követő, reaktív jellegű. – Nem tudjuk megjósolni, hogy öt vagy tíz év múlva milyen problémával kell szembenéznünk. Egy picit mindig fáziskésésben vagyunk, de az olyan intézménynek, mint a Katolikus Pedagógiai Intézet, éppen az a feladata, hogy gyorsan észlelje az új jelenségeket, veszélyeket, amelyek a családokat, a gyerekeket fenyegetik, és minél gyorsabban próbáljon akár helyi segítséget is adni – mondja a szakember.
Szentes Judit szociális testvér 2012 óta vezeti, szervezi a katolikus iskolák gyermek- és ifjúságvédelmi felelőseinek továbbképzését az Intézet munkatársaként. Sorolja a gyermek- és ifjúságvédelem különféle, a köznevelést érintő területeit. – A megelőzés (prevenció) kiterjed például a droghasználat, a gyermekbántalmazás, a játék- és az internetfüggőség, az áldozattá vagy bűnelkövetővé válás területeire, a tanulási vagy magatartászavarokkal küzdő tanulókkal való foglalkozásra. A gyermek- és ifjúságvédelem intézményi protokolljának bevezetéséhez támogatást biztosítunk a katolikus intézményekből származó jó gyakorlatok megismertetésével, és az esetmegbeszélések által segítséget nyújtunk az egyes pedagóguscsoportoknak a problémák kezelésére.
Az intézménynek jelzési kötelezettsége van: ha észlel egy problémát, akkor jelzi azt a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnak. A mi kollégáinkat, akik az alapellátással működnek együtt, elsősorban a prevenció területén tudjuk szakmailag segíteni.
– Az Intézetnek komoly szerepe van abban, hogy az óvodában, iskolában működő gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök vagy ezt a feladatot ellátó kollégák szakmailag is megalapozott módon lássák el feladataikat. Képzéseken keresztül juttatják el hozzájuk az új tudományos, szakmai ismereteket. Ugyanakkor fontos, hogy élő kapcsolatuk legyen az alapellátó rendszerrel is: a kollégáknak tudniuk kell, kit értesítsenek, ha problémát észlelnek – teszi hozzá Csókay László pszichológus.
Az immár negyedik éve zajló esetmegbeszélő programnak is fontos szerepe van a gyermek- és ifjúságvédelmi munka elmélyítésében – mondja Szentes Judit. – Ez a program úgy alakult ki, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi munkacsoport, amelybe több iskolától, több fenntartótól érkeztek szakemberek, jelezte, hogy nemcsak a szakmai ismeretek továbbadására lenne szükség, hanem az információk átadása mentén konkrét esetek megbeszélésére is. Ilyen megbeszéléseket Budapesten és vidéken is tartunk. Nyilvánvaló, hogy más gondok adódnak egy északkelet-magyarországi kistelepülés intézményében, mint például egy dél-dunántúli nagyobb város iskolájában. Ezekre az alkalmakra vagy több tantestületből érkeznek a kollégák, vagy egy adott nevelőtestülethez látogatunk el egy iskolába, ezek az esetmegbeszélések – természetesen – szakmai korrektség mellett folynak.
– A Judit által említett megbeszélések alkalmával láthatjuk, hogy gyakran az egész iskola működését meghatározza, mennyi ott a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermek – veszi át a szót Csókay László. – Az adott iskolai közegben megfelelő módot kell találnunk a gyerekek és a szülők hatékony megközelítésére, megnyerésére. Az „Útkereső…” programunk keretében pedig próbálunk olyan fórumot biztosítani, ahol a kollégák is megfogalmazhatják a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos konkrét gondokat, problémákat – teszi hozzá a pszichológus.
Az Intézet honlapján elérhetők a különféle, gyermek- és ifjúságvédelmi területhez kapcsolódó segédanyagok. Problémacsoportokra bontva összefoglalókat olvashatunk a jó gyakorlatokról, találunk kidolgozott prevenciós anyagokat, többek között a gyermekbántalmazás témájában is, és átfogó, az intézmény egész működését lefedő gyermek- és ifjúságvédelmi protokoll- mintákat is.
– A gyermek- és ifjúságvédelem a katolikus intézményekben az elkötelezettségünkből eredően jelentősebb figyelmet kap – mondja Barcsák Marianna intézetvezető. Ehhez nagy segítséget nyújt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2014-es, Irányelvek a kiskorúak védelmében című anyaga, amely alapján elkészültek az egyházmegyék gyermek- és ifjúságvédelmi szabályzatai. Irányt mutatnak még a Szentszék Katolikus Nevelési Kongregációjának legutóbbi dokumentumai, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának megnyilatkozásai, a pápai megnyilatkozások vagy akár az általa összehívott konferenciák zárónyilatkozatai. Úgy gondolom, ezen a téren a legfontosabb teendő, hogy a pedagógusok az iskolai tevékenységük során sokkal tudatosabban ismerjék fel, kezeljék ezeket a helyzeteket, és legyen olyan pszichológiai és kommunikációs eszköztáruk, amivel képesek reagálni a problémákra.
A gyermekbántalmazás a média aránytalansága okán most kiemelt terület, ugyanakkor például az iskolásoknál a játék-, az internet- és az alkoholfüggőség hasonlóan súlyos probléma, ám mégsem került még eléggé fókuszba.
A gyermekbántalmazás ugyanakkor rendkívül összetett téma, kezdve a fizikai, az érzelmi, a szexuális bántalmazástól egészen az elhanyagolásig – veszi át a szót Szentes Judit. – Ilyen bántalmazások régebben is történtek, most talán annyival jobb a helyzetünk, hogy vannak szavaink ezekre a problémakörökre, több a tudásunk erről, és ez a prevenciót is jobban segíti.
Csókay László pszichológus hozzáteszi: többnyire a serdülőkorban jelentkező játékszenvedély, drogfüggőség hátterében is ott van a gyermekbántalmazás vagy az elhanyagolás. A gyerekek nem véletlenül lesznek játékfüggők vagy drogfüggők.
– Természetesen ezek a témák is megjelennek a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos esetmegbeszéléseken. Önbecsapás azt gondolni, hogy ilyen gondokkal nem lehet találkozni az egyházi fenntartású iskolákban – folytatja Csókay László –, ezért szükséges a pedagógusok ismereteinek bővítése, és e témák iránti fogékonyságuk elmélyítése. Fontos ugyanis, hogy észrevegyék, ha valami baj van a gyerek körül. A magatartási, tanulási problémák hátterében sok esetben ugyanis nem lustaság, rosszaság vagy képességzavar áll, hanem olyan sérülés, amit a gyerek megélt, és ami miatt nem tud megfelelően teljesíteni. Egyáltalán nem mindegy, hogy a gyereknek azért nincs készen a házi feladata, mert nem volt kedve megcsinálni, vagy azért, mert otthon apu és anyu éppen úgy veszekedett, sőt verekedett, hogy kisebb gondja is nagyobb volt annál, meglesz-e a házi feladata, vagy sem. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: üres a leckefüzet. De nem mindegy, hogy ezek után fekete pontot, egyest kap a tanuló, vagy segítséget a pedagógustól, az iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelőstől. A pedagógus kollégáknak erre a megkülönböztetésre kell érzékennyé válniuk, és sajnos azt látjuk, hogy annak idején a felsőoktatásban a tanári pályára való felkészítésükben ezek a szempontok nem szerepeltek. Ezért nagyon fontos, hogy ennek pótlásáról gondoskodjon az intézményfenntartó. Ezt a gyermek- és ifjúságvédelmi munkához szükséges tudást az Intézet segítségével tudja közvetíteni a kollégák felé.
– A képzések, esetmegbeszélések során a pedagógusok talán érzik azt is, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal, létezik egy olyan hálózat, ami segíteni tudja őket a gyermek- és ifjúságvédelem terén végzett munkájukban – mondja Barcsák Marianna. – Célunk, hogy kialakuljon egyfajta közösség, ahol megoszthatjuk egymással a jó gyakorlatokat, protokollokat, amelyeket azután a helyi sajátosságok figyelembevételével át lehet venni. E téren például a bencések és a jezsuiták léptek először, de más iskolák is közreadták már a tapasztalataikat. A mi feladatunk, hogy felszínre hozzuk és megosszuk a jó gyakorlatokat, és ha létrejött a közösségi hálózat, akkor kisebb helyi köröket is segítsünk kialakítani, hogy a megfelelő érzékenység és a szakmai ismeretek birtokában helyben tudjanak megoldást találni a problémákra. Májusban ezzel a céllal szervezünk szakmai konferenciát. Szeretnénk meghívni a fenntartók gyermek- és ifjúságvédelmi szakembereit, az óvoda- és iskolapszichológusokat, pedagógusokat és gyermekvédelmi szakembereket, akik ebben a hálózatban együttműködnek, hogy ismereteket adjunk át és kapcsolatokat építhessünk. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) szándéka alapján idén ősztől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyermek- és ifjúságvédelmi képzést indít, amelyhez szeretnénk felhasználni a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának képzési ajánlásait.
– Számos jó gyakorlat létezik a katolikus iskolarendszerben a prevenció területén, amelyek közül többet is igyekszünk majd bemutatni az említett konferencián – folytatja Szentes Judit. – Tizenkét szekcióban kerülnek majd elő a különféle problématerületek és a lehetséges megoldások.
Több évtizedes gyermek- és ifjúságvédelmi tapasztalata alapján Csókay László szintén hangsúlyozza e konferencia fontosságát: – A gyermek- és ifjúságvédelem mindig közös munka, hálózatban történik, itt egymagában senki nem tud boldogulni. A kapcsolatok létfontosságúak, és ezek megteremtésében a Katolikus Pedagógiai Intézet fontos szerepet játszik.
Fotó: Lambert Attila
