A pünkösd Európa felett kezdeményezés keretében annak idején több nagyváros magaslatain gyűltek össze hívők – főleg a katolikus karizmatikus megújulás közösségeiből -, hogy könyörögjenek lakóhelyükért. Az évek múltával egyedül a mi fővárosunkban maradt meg ez a szép szokás.
„Reményt és jövőt adok nektek… Hívjatok engem, és én válaszolok!” – olvassa Marik József Isten szavát Jeremiás nyomán. A világ a pénz, a hatalom, a karrier körül forog reménytelenül, mert boldogságot ezekben tartósan nem talál. Sokaknak van elegük a bűnből, de nem találják a fényforrásokat, az irányító vezetőket. Az első pünkösd az egyház születésnapja, amikor az apostolok cselekvővé váltak, hogy mutassák a szabadító utat másoknak. Ma a gyermekek napja egybeesik ezzel az ünneppel, különösen fölajánljuk az ő szenvedéseiket, áldozataikat a szentmisénkben – magyarázza Kemenes Gábor atya.
Az apostolok különös átalakuláson mentek keresztül – folytatta -, nagypénteken még rosszul viselték a megpróbáltatást, elmenekültek a kereszt mellől, elbújtak félelmükben. A feltámadt Jézus mégis rájuk köszöntött: Békesség nektek, vegyétek a Szentlelket! Küldte őket a megbocsátásra és az örömhír hirdetésére. Át kellett élniük a maguk semmiségét, és hogy magukra maradtak egy időre. Együtt imádkoztak, amíg az ötvenedik napon, ahogy megígérte Krisztus, eljött a Lélek tüzes lángjaival. Akkor már nem tudnak tétlenül maradni, az a Péter áll ki prédikálni, aki erre teljesen méltatlannak és alkalmatlannak érezhette magát, hisz ő gyengeségében megtagadta Jézust; egyszerű, tanulatlan halászként pedig nem értett a retorikához. Pontosan ebben a képtelenségben, a tanítványok kicsinységében mutatkozott meg Isten eleven működése. Az embereknek megnyílt fülük, szívük a nyelv csodájára és a bűnbánatra. Nem tudni, hogyan győzhették az apostolok azt a sok keresztelést keresztvízzel…
Testvérem, te maréknyi nép, hidd el, ha engeded, hogy a Lélek betöltsön téged, megtapasztalhatod ma is: cselekszik benned és általad a szív tisztaságában, a szeretet mindent odaadó tüzében átragyog dicsősége! – biztatta a jelenlévőket Kemenes atya, majd az imperfectum együttes zenészeivel kezdtünk újabb dalba: „Örömöm Jézus adta nekem, hogy ne csak az enyém, de mindenkié legyen…”
