Gyerekek „mindenki miséjén”

A kö­zös­ség fon­tos tag­jai a hí­vő szü­lők gyer­me­kei. Ne­kik is he­lyük van a kö­zös­sé­gi ün­nep­lés­ben, di­csé­re­tes és öröm­te­li, ha a szü­lők őket is ma­guk­kal hoz­zák a szer­tar­tás­ra. Gyer­mek­kel együtt részt ven­ni a mi­sén a szü­lők ré­szé­ről nagy fe­le­lős­ség és ál­do­zat is.

A gye­re­kek­től, fő­ként ami­kor még egé­szen ki­csik, nem vár­ja, nem is vár­hat­ja el sen­ki, hogy az­zal a fi­gye­lem­mel és fe­gye­lem­mel ve­gye­nek részt a cse­lek­mé­nyen, mint a na­gyobb gyer­me­kek vagy a fel­nőt­tek. Egy kis­gye­rek nem fel­tét­le­nül ak­kor hall­gat, ami­kor sze­ret­nénk. Mo­zog­na, ami­kor mi csend­ben ülünk és a homíliára fi­gye­lünk, s le­kö­ti őt az is, amit mi ész­re sem ve­szünk. A mi­se alatt a gyer­mek szá­má­ra fon­tos le­het a temp­lom te­ré­ben fel­fe­de­zőút­ra in­dul­ni. Han­go­san be­szél­ni, ki­ál­ta­ni, éne­kel­ni, ne­vet­ni vagy sír­ni egy kis­gyer­mek­nél több­nyi­re még nem tu­da­tos dön­tés­ből fa­ka­dó cse­le­ke­det, ezért er­köl­csi fe­le­lős­sé­ge sincs e tet­te­i­ért. De a szü­le­i­nek már le­het…


A sza­lad­gá­ló, si­kon­gó, za­jo­san ját­szó kis­gye­rek za­var­hat­ja a pa­pot a be­széd­ben, az imá­ban, és ugyan­így a hí­ve­ket is aka­dá­lyoz­hat­ja a li­tur­gi­á­ban va­ló rész­vé­tel­ben.

A gyer­mek­nek be kell jár­nia a ma­ga út­ját ah­hoz, hogy érett, tu­da­tos, bölcs fel­nőtt­ként él­jen, dönt­sön, cse­le­ked­jen. Amíg idá­ig nem jut el, ad­dig rá­szo­rul a szü­lei út­ba­iga­zí­tá­sa­i­ra, el­is­me­ré­sé­re, ál­do­za­ta­i­ra, ha­tá­ro­zott­sá­gá­ra és egyéb ne­ve­lő cél­za­tú be­avat­ko­zá­sa­i­ra. Ez ér­vé­nyes és igaz a gyer­mek mi­sén va­ló rész­vé­te­lé­re is. Ha még nem tud együtt cse­le­ked­ni a töb­bi­ek­kel, se­gí­te­ni kell ne­ki: til­tás­sal, az­zal, hogy fi­gyel­mét le­fog­lal­ják a temp­lom hát­só ré­szé­ben, s ha kell, az­zal is, hogy szü­lei – akár csu­pán pil­la­na­tok­ra, akár a mi­se tel­jes ide­jé­re – ki­vi­szik őt a temp­lom­ból.

Fotó: Cser István