A szerénység a kulturális identitáshiányban nem szenvedő New Brunswick-i polgárok számára teljesen ismeretlen. „És természetesen nincs a világon még egy ilyen szépségű és belső integritású magyar templom” – legalábbis az ötvenéves papi szolgálatát most jubiláló Kapisztrán atya szerint.
„Általában nem szeretem, ha a plébánosok magukénak vallják a templomot, amely valójában az adott közösségé. De én elfogulatlanul mondhatom, hogy a Szent László-templom tényleg az én templomom. Itt születtem, két házzal odébb, már hatévesen ministráltam, itt lettem elsőáldozó, itt szenteltek pappá, és itt miséztem először. És ugyan nem tudom mikor, de itt fogom utoljára is hirdetni az igét.”
Hogy mire alapozza ezt?! „Kétlem, hogy az anyaországon kívül lenne bárhol is annyi intézményesített magyar csoport, mint itt, ezen a környéken: magyar cserkészet, hétvégi magyar iskola, óvoda, templomok, magyar szórakoztató és kulturális központok, múzeumok. Erre mind nagyon büszke vagyok. Boldogsággal tölt el, hogy a mostani ifjú családok megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy gyermekeik ismerjék és használják is a magyar nyelvet.”Május 17-én a ferences rend Assisiben tartott „gyékényes káptalanja” a távolból szólította meg a New Brunswick-i ferences rendi templomban térdelő mintegy kétszáz hívőt. Az egyenletes harangzúgást félbeszakította az emigráns magyar kultúra egyik legnemesebb képviselője, a Szent László Kórus. Hajdú-Németh László vezetésével Szent Ferencről szóló gregorián énekek és zsoltárok, majd egy hegedűverseny hangzott fel, majd Tamás Tamás magyar nyelvű és Vajtay András angol nyelvű összefoglalója idézte fel a szeráfi szent és követőinek alakját ott, azon a bizonyos első, majdnem nyolcszáz év előtti „gyékényes káptalanon”.
Kapisztrán atya homíliájában az igével való együttélés aprólékos kívánalmait sorolta fel, a Regulától való eltérés lelki következményeivel együtt.
Az amerikai magyar katolikusoknak négy templomában szolgálnak a ferencesek a keleti parton Perth Amboy városától New Yorkig.
Az amerikai ferences rend (NAFRA) több tízezer tagja a mai napig is évente jutalmazza a Regula betartásában jeleskedő közösségi vezetőit. 2008-ban egy olyan hölgy – a rend világi, harmadik tagozatának képviselője – kapta a díjat, aki Washington városában többszörös édesanyaként, nagymamaként a hithez hű közösséget épített, és a szegénység felszámolásában jeleskedik.
Amikor Magyarországon kihirdették az Aranybullát, akkor Assisiben gyékények alatt fogant meg az írás. A szabály továbbra is regulázza követőit. Majdnem ezer esztendő után már állíthatjuk, ez nemcsak prófécizmus volt!
