Balassa-mementó

A szervező-kigondoló: Meszes Balázs igazgató nem magyar szakos tanár, de mint elmondta, számára a szép vers és próza érdeme az, hogy ekként is találkozik szív és akarat gazdag múltunk emlékeinek idézésében a keresztény érzésben, a virrasztásban az emberségért, amelyről példát Balassa Bálint kardjával és költészetével adott.

A kötelező vers valamelyik Balassa-költemény volt, a választható bármely magyar költőé. Első helyezést ért el Watzek Luca, (Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Esztergom), második lett Müller Mátyás (a város Szent István Király Gimnáziumából), a megosztott harmadik díjon Szabó Viktória és Danka Miklós osztozott (a Dobó Katalin, illetve a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanulója). Ezúttal a különdíj is Esztergomban maradt, Dudok Dávid kapta (a „szentistvánosok” közül). A korábbiakban a határon túli diákok szép magyar szava, versmondása diadalmaskodott többnyire. A jó példa hatásosnak bizonyult: az anyaországiak „felzárkóztak” melléjük. A versengést korhű ebéd követte. Tanulás, gyakorlat, történelem, irodalom igazolták, hogy a kultúra nem a megosztottságban, hanem a hiteles összetartozásban rejlik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..