Valódi hír: Halmosi Zsolt, az Országos Rendőr-főkapitányság rendészeti főigazgatója február 27-ei sajtótájékoztatóján leszögezte: a gyalogosok és a kerékpárosok úgy vesznek, vehetnek részt a közlekedésben, hogy sokszor még a legalapvetőbb közlekedési szabályokkal sincsenek tisztában. A rendőrség kampányt indít „ennek a rétegnek a közlekedésre nevelésére”, továbbá arra biztatják a gyalogosokat és a biciklizőket, hogy alaposan tanulmányozzák a KRESZ-tankönyveket.
Remélem, az olvasók is érzik e mondatok abszurditását. Halmosi Zsolté már nem az első kísérlet arra, hogy a gyalogosokból és a kerékpározókból bűnbakot csináljanak. Már ott hibádzik az elmélet, hogy „gyalogosnak” nevezi a hétköznapi embereket: mindenkit, aki nem valamilyen járművel, hanem a két lábán járva (ugye furcsa?) mozog, igyekszik boldogulni, ügyeit intézni, kikapcsolódni. Gyalogos: különös már maga a szó is. Mihez képest az? Vajon nem vagyunk mindannyian gyalogosok?
Egy jó barátom egy évig az USA-ban dolgozott. Egyszer váratlanul kifogyott a benzinje, ezért leállította az autót, majd a padkán (járda ott általában nincs) elindult a legközelebbi benzinkút felé. A röpke negyedóra alatt, amíg az út szélén battyogott, legalább tízen álltak meg mellette, hogy aggodalmas arckifejezéssel kiszóljanak a kocsi ablakán: „Rosszul van? Kirabolták? Hogyhogy csak így gyalogol itt?” Ahhoz, hogy úgy érezzék, a világ kifordult a sarkaiból, elég volt egy gyalog járó embert látniuk.
Az ember autó nélkül ma már sokak számára nálunk is szinte elképzelhetetlennek tűnik, sőt, még rosszabb a helyzet: egyre többen nem is tekintik „igazi” embernek, aki nem autóval közlekedik. Felfoghatatlan számomra, hogy egy ökológiai katasztrófa felé sodródó világban még mindig ez lehet az uralkodó szemlélet! Hogy még mindig autók tízmilliói gördülnek le a gyártósorokról világszerte, hogy autókat reklámoznak az óriásplakátok és a tévé, és hogy a hatóságok a gyalogosokat akarják megfegyelmezni ahelyett, hogy az autókat kiszorítanák a belvárosokból, vagy az autósokat naponta figyelmeztetnék: vigyázzanak még jobban azokra a különös, kétlábú lényekre, amelyek itt-ott az útjukat keresztezik.
Bosszantó, amikor amatőrökre és profikra osztják fel a világot, profi szakácsokat, kertészeket és autósokat mesterségesen szembeállítanak amatőr háziasszonyokkal, kertbarátokkal és gyalogosokkal. Teljesen hamis így beszélni, hiszen mind ugyanúgy boldogságra vágyó, mások elnézésére, megértésére szoruló emberek vagyunk – és az élethez mind dilettánsok, ahogy Pilinszky írta.
Fotó: Kissimon
