A szent liturgia elején a főpásztor nem a sekrestyében, hanem az ikonosztázion előtt öltötte magára a püspöki jelvényeket, ezzel is jelezve, hogy a közösség ünnepi szertartásra gyűlt össze. Ennek részeként szentelték a Hajdúdorogi Főegyházmegye áldozópapjává Tatai Zoltánt, aki Máté evangéliumából azt a fejezetet olvasta fel, amelyben Jézus meggyógyítja a bénát. „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Ő pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.” (Mt 9,1–8) Óriási fordulat következett be az életét addig bénaként élő ember sorsában – mutatott rá prédikációjában Kocsis Fülöp érsek-metropolita. – Vajon miért történhetett meg mindez? Azért, mert találkozott Jézussal! – hangsúlyozta a főpásztor, majd emlékeztetett arra, hogy ezt a fordulópontot mindenkinek át kell élnie. – Érdekes, hogy ez a találkozás azok életében a leghangsúlyosabb, akik korábban nem jártak templomba, nem hittek. Ezt nevezzük megtérésnek. Ám a megtérést (görögül metanoia) a keresztény, vallásos embernek is át kell élnie, rá kell döbbennie arra, micsoda ajándék Isten szeretete, az, hogy megváltották. Onnantól kezdve mást jelent számára a hit, a templomba járás, a munkavégzés, és másként hatnak az őket körülvevő emberek is. Ám egy megtérés nem elég, folyamatos metanoiában kell élnünk. Mert bár dicséretes, ha valaki fölismeri Isten szeretetét, s hozzáigazítja az életét, de az emberi gyengeség a bűnök újbóli elkövetésére sarkall. Krisztus azonban a bűnbánat szentségében mindig lehetővé teszi a megtérést – hangsúlyozta Kocsis Fülöp.
Amikor valaki a papság szentségében részesül, az óriási fordulatot feltételez, és hatalmas felelősséget ró rá, ami csakis a megtérés eredménye lehet – szólt szentbeszédében a szentelendőhöz is a főpásztor, és a szertartás egy igen fontos mozzanatára hívta fel a hívek figyelmét. Arra, amikor érsek az újszentelt áldozópapnak a tenyerébe teszi a Bárányt, Jézus Krisztust. „Ettől változik meg az élete, kézbe veszi az Urat azért, hogy másoknak továbbadja. Megrendítő pillanat, mindent megváltoztató fordulat ez” – zárta beszédét a metropolita.
A szent liturgia végén a hála szavai következtek, majd a vecsernyei lítiában megáldott olajjal az újszentelt pap újmisés áldásban részesítette az érseket, paptársait és a híveket is.
Az ünneplő közösségnek kiosztott, Krisztus-ikont ábrázoló emléklapon Tatai Zoltán jelmondata olvasható: „Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14). Az újszentelt ennek jegyében kezdi meg papi szolgálatát Nyíracsádon.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
