Aztán az apostoli szakaszban (Jak 5,10–16) újra megjelenik a betegek kenetének fogalma, miután Szent Jakab felhívta a figyelmet a türelem fontosságára: „Irgalmas az Úr és könyörülő.” Az Ószövetség alapján Jób különösen is példakép lehet a szenvedések és a betegségek elviselésében. Maga az Úr Jézus adta a legnagyobb példát erre. De még többet is adott: a betegek szentségét, hogy annak segítségével nyerjen megkönnyebbülést a beteg, illetve, ha még bűnökben van, azokra is bocsánatot kapjon. Nos, az apostol tanítása alapján ehhez szükséges, hogy „hívassa el az Egyház elöljáróit (papjait), és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14). Íme, a betegek szentségének lényeges elemei: az imádság és az olajjal való megkenés. Amely kettős hatással rendelkezik: testet és lelket gyógyít.
Az evangélium ugyanezeket az elemeket tartalmazza (Mk 6,7–13). Jézus missziós munkára küldte apostolait. Ők pedig az örömhír továbbadása mellett a bűnbánatra is felszólították az embereket. Sőt, amikor „elmentek, s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak” (Mk 6,12–13). Tehát itt is az látható, hogy a gonosz lélek kiűzése mellett, ami lelki gyógyulást jelent, az olajjal való megkenéssel a testet is gyógyították. Igaz, egyes szentírás-magyarázók ezt a márki szöveget általános értelemben magyarázzák, nem látják benne a betegek kenetének szentségére való utalást. Ugyanis az ókorban teljesen általános volt, hogy olajjal enyhítették a betegség fájdalmait vagy a sebeket. Elég csak az irgalmas szamaritánus példabeszédére gondolnunk (Lk 10,34). Mindazonáltal számunkra elfogadható, hogy a Jézus Krisztus által alapított betegek kenete – minthogy minden szentséget ő alapított – már az apostolok idejében és tevékenységük által szentségként működött.
Most is, mint akkor, fontos szerep jut az olajnak. A római katolikus gyakorlattól eltérően ezt az olajat a bizánci egyházban a pap szenteli meg, nem a püspök, éspedig a szentség feladásakor. A rövid olajszentelési imádságban három szempont kap különös hangsúlyt. Egyrészt az irgalmasság gondolatával kezdődik. Másrészt a testre éppúgy vonatkozik, mint a lélekre. Harmadrészt pedig gyógyításra irányul, nem az „utolsó” megkenésre. Így imádkozik tehát a pap: „Uram, ki irgalmaddal és könyörületességeddel lelki és testi betegségeinket gyógyítod, szenteld meg ezt az olajat, hogy szolgáljon az azzal megkenteknek gyógyulására, összes szenvedéseik, testi, lelki szennyeik és rosszaságaik megszüntetésére.”
Mindezek fényében ismét megerősödhetünk abban a tudatban, hogy nem kell félnünk ettől a szentségtől, mert irgalmas Jézusunk segít, és ez nem feltétlenül az „utolsó kenet”!
