A nagyböjtre való felkészülés utolsó lendületét adja Görögkatolikus Egyházunk az úgynevezett vajhagyó vasárnapon. Ez az érdekes elnevezés mély hagyományban gyökerezik, amely szerint a böjti előírás olyan szigorú volt, hogy nemcsak húsos, de még vajas ételeket sem lehetett enni az egész szent időszak alatt. Ám az igazi erőt a nap evangéliumából kapjuk (Mt 6,14–21). Zárómondat, csúcspont, csattanó – bárhogyan is nevezzük, összefoglalást ad: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). A magyar fordítás jelen időben adja vissza Jézus szavait, de az eredeti görög szöveg jövő időben fogalmaz: „Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is”. Igen, amit kincsnek, értéknek tartunk, ahhoz fog húzódni a szívünk is. Három szempontból világítja meg ezt az evangélium.
Az első a megbocsátás. Hányszor imádkozzuk el napjában a Miatyánkot? Érdemes lenne egyszer megszámolni. Az egyéni imádságon túl a szertartásainkban is jelen van. Kivétel nélkül. Ha máshol nem, a szokásos kezdetben. De vajon hányszor figyelünk oda arra, hogy az Atya haragját, „meg nem bocsátását” vonjuk magunkra, ha nem tudunk megbocsátani embertársunknak? Íme, micsoda komoly nagyböjti feladat! S hogy mennyire fontos? Jézus nemcsak tanításának elején, hanem a vége felé is megfogalmazza ugyanezt, a szívtelen, meg nem bocsátó szolgáról szóló példabeszédben: „Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak” (Mt 18,35)
A második a böjt. Bizony, nagy a fenyegetése annak, hogy képmutatóan, látszatra böjtölünk csupán. Pedig Jézus elítélte ezt. Két vasárnappal ezelőtt hallottuk a farizeus dicsekvését (Lk 18,12), valamint azt is, hogy éppen ezért nem igazult meg. Most Jézus arra tanít, hogy ne a külsőségekre helyezzük a hangsúlyt, hanem a belső tartalomra. Hiszen a mennyei Atya a rejtekben is lát és jutalmaz (Mt 6,18). Vigyázat! Jézus nem azt akarja, hogy ne böjtöljünk! Máskor kifejezetten hangsúlyozta, ami most nagyböjti célunk lesz a megtisztulásban: a gonosz „nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel” (Mk 9,29).
A harmadik a kincsgyűjtés. Ám mielőtt a pénztárcánkra vagy a bankszámlánkra gondolnánk, tüstént halljuk: „mennyei kincseket gyűjtsetek” (Mt 6,20), ne pedig múlandóakat! Miről is van szó? Egyértelmű, hogy a jótékonykodásról, a jószívűségről, ami az utolsó ítéletnek is az alapja. Hát nem erről szólt a múlt vasárnapi evangélium? Igen, az irgalmasság testi és lelki cselekedetei azok az örök értékek, amiket a moly és a rozsda meg nem emészthet, amit a tolvajok el nem lophatnak. Nem lehet eleget emlékezetünkbe idézni az egyik fontos nagyböjti énekünket: „Testileg böjtölvén, atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is (…) adjunk kenyeret az éhezőknek, s fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt, hogy Krisztus Istenünktől dús kegyelmet nyerjünk.”
Görögkatolikus Egyházunkban a tiszta hétfővel (e szigorú böjti nappal) kezdődik a nagyböjt. Ne csak kezdjük, hanem folytassuk is a megbocsátás szellemében, a böjt helyes végzésével és a jótékonykodás gyakorlásával. Így valóban ott van és ott lesz a szívünk, ahol a kincsünk!
