Jól ismerjük Jézusnak a magvetőről szóló példabeszédét. Egy esztendő leforgása alatt két vasárnapon is halljuk görögkatolikus templomainkban: előbb Szent Máté, majd a pünkösd utáni 21. vasárnapon Szent Lukács evangélista leírásában (Lk 8,5–15). Emellett azért is ismerős ez a tanítás, mert Jézus megmagyarázza az értelmét. Mivel a részleteket már ismerjük, most a végkicsengésére fordítsuk a figyelmünket, ugyanis ez adja meg az egész tanítás értelmezését. Jézus azt mondja, „a jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják, és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek” (Lk 8,15). A Jézust követő, elkötelezett ember csakis ezt tarthatja élete mércéjének. Ezt énekeljük az egyik liturgikus énekünkben is: „ajándékozz nekem számos évet bűnbánatra… hogy termést hozzak neked béketűrésben”.
Meghallgatni a tanítást. De úgy, hogy legyen fülünk a hallásra (Lk 8,8). Nem véletlen, hogy Jézus hangsúlyozza: ehhez tiszta és jó szívre van szükség. Ha szennyes a gondolkodásmódunk, ha tisztátalan a szívünk, akkor elszáll, tovarepül a mag, az evangélium igéje, anélkül, hogy gyökeret eresztene. Nem véletlen, hogy Egyházunk oly sokszor imádkoztatja velünk az 50. zsoltár szavait: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben”. Így már alkalmas lesz a szívünk az ige készséges befogadására. Hallgassuk hát tiszta és jó szívvel Jézusnak ma is hozzánk érkező tanítását Péter apostol lelkületével: „Uram, kihez mennénk? Neked örök életet adó igéid vannak.” (Jn 6,68.)
Megtartani a tanítást. Nem elég csak meghallgatni, meg is kell tartani! Nem véletlen, hogy egy másik alkalommal Jézus keményen kimondja: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21.) Milyen sokan vannak manapság is, akik szépnek, megnyerőnek tartják Jézus tanítását, de amikor vallásos életet kellene élniük, az már nem megy! Imádkozásra, templomra, vallásos életre már nem futja az akaratukból, az idejükből. Pedig látjuk, halljuk az evangéliumból, hogy ez nem jó, nem elég. Ha az ilyen emberek közé tartozunk, akkor csak nézünk, de nem látunk, hallunk, de nem értünk (Lk 8,10).
Gyümölcsöt hozni a tanítás meghallgatása és megtartása révén. Ez az igazi keresztény élet! Az, ha nem engedjük, hogy a gonosz lélek kitépje a szívünkből a magot, Jézus tanítását. Ha a kísértés idején nem válunk hűtlenné hozzá. Ha nem hagyjuk, hogy az élet gondjai, javai és élvezetei elsorvasszák bennünk az egyre jobban kibontakozó keresztény életet. Egy pillanatra sem hagyhatunk fel a keresztény élettel. Jézus ezt úgy magyarázza, hogy aki megszívleli a tanítását, az valószerűtlenül nagy, százszoros, hatvanszoros vagy harmincszoros termést hoz (Mt 13,23). Nyilván azért mondja ezt, hogy ne engedjünk a lazítás kísértésének.
Hallgassuk Jézus tanítását, és váltsuk tettekre: teremjük a keresztény élet gyümölcsét, így a sziklára építő bölcsek leszünk (Mt 7,24)!
