A pünkösd utáni tizenkettedik vasárnap evangéliumában (Mt 19,16–26) egy érdekes és nagyon fontos párbeszéd hangzik el Jézus és az örök életet kereső gazdag ifjú között. A fiatalember a földi élet kereteiből kitekintő, komolyan gondolkodó ember kérdését teszi fel Jézusnak: Hogyan lehet üdvözülni? Ő pedig egyenes és világos választ ad neki.
Jézusnak nyilvánvalóan nem azzal kell kezdenie tanítását, hogy „legyen hited”. Hiszen ha nem lenne, nem is jött volna hozzá az ifjú. Azzal, hogy „mesternek” nevezi Jézust (Mt 19,16), elismeri, hogy ő a hit hirdetője és tanítója, vagyis olyan személy, akit érdemes kérdezni, akinek a tanítását jó meghallgatni, s akinek szavában hinni lehet. Valamiféle hite tehát biztosan volt ennek az ifjúnak. Ez mindenkire érvényes: hit nélkül, Isten végleges elutasításával nem lehet üdvözülni!
Jézus az egyenes kérdésre egyenes választ ad. „Tartsd meg a parancsokat” (Mt 19,16). Nincs más útja az üdvösségnek, hitét ugyanis éppen ezáltal tudja igazolni az ember. Elég Szent Jakab apostol levelére gondolnunk, ahol bőséges kifejtésével találkozunk ennek (Jak 2,14–25). Érdekes viszont, hogy amikor az ifjú megkérdezi Jézustól, mely parancsokat kell megtartania, akkor a tételesen felsorolt parancsok mellé nem teszi oda Isten szeretetét. Pedig egy másik alkalommal – a törvénytudó kérdésére – a kettős főparancsot hangsúlyozta (Mt 22,37–40). Nem tudni, miért történt ez így. Lehet, hogy Jézus a hit mellett az istenszeretetet is feltételezte a fiatalemberben. Mindenesetre figyelmeztető, szinte mellbevágó Jézus szava: „Tartsd meg a parancsokat”, ha üdvözülni akarsz. Nincs más út az üdvösségre.
A párbeszéd folytatása különösen fontos, hiszen a gazdag ifjú, aki biztosítani akarja üdvösségét, megkérdezi: „Mit kell még tennem?” (Mt 19,20). Jó úton járt eddig is, a legfontosabb parancsokat megtartotta. De mi lehet az, aminek révén biztosan eljut az örök életre? Jézus elárulja, mi a feltétele annak, „Ha tökéletes akarsz lenni” (Mt 19,21). Nem más, mint a szeretet cselekedeteinek gyakorlása: a jótékonykodás, az, ha minden kötelékétől megszabadulva egyedül és kizárólag vele marad kapcsolatban a fiatalember. Az egész párbeszéd itt éri el a csúcspontját. Nem véletlen, hogy Remete Szent Antaltól kezdve annyi szerzetesi hivatás fakadt ebből a jézusi mondatból. Ám nem csak a szerzetesekre, hanem minden emberre érvényes tanítás ez. Tökéletesednünk kell a földi életben a hit és a keresztény szeretet jócselekedeteinek gyakorlása által, a kegyelmet közvetítő eszközök felhasználásával, hogy abba az állapotba jussunk, amely méltóvá tesz bennünket az Isten boldogító színelátására.
Nem véletlen, hogy naponta imádkoztatja velünk görög Egyházunk a zsolozsmában: „Taníts meg engem, hogy a te akaratodat cselekedjem, mert te vagy az én Istenem, és nálad van az életnek forrása.” Igen, az élet és az örök élet forrása Urunknál van, az ő segítségével juthatunk el az örök világosság meglátására.
