Az egyik kedves karácsonyi énekünk így kezdődik: „Az Ige megtestesült Názáretben, kit Mária szűzen szült Betlehemben.” Szent liturgiánk VI. századi himnusza pedig teológiai mélységekbe kalauzol bennünket, miközben ezt énekeljük: „Istennek egyszülött Fia és Igéje, ki halhatatlan vagy, és a mi üdvösségünkért a szent Istenszülő s mindenkor szűz Máriától megtestesülni kegyeskedtél.” Az imádságos szövegek alapjának tekinthetjük a kinyilatkoztatott tanítást: „Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4). Az Igében Isten végérvényesen kimondta magát a világ számára. Az ige testet öltött a közénk karácsonykor érkezett Igében. Készülődésünk folyamán érdemes áttekinteni azokat az igéket – igehelyeket – amelyek előre jelezték az Igének a világba való eljövetelét.
A Biblia elején olvashatunk arról, hogy a bűnbeesés után Isten megígéri, az ősellenség fejét széttipró Megváltó asszonytól fog születni (Ter 3,15). Ez teljesedik be, amikor az angyal meghirdeti Máriának, hogy gyermeke születik (Mt 1,20), és hogy Jézusnak fogják hívni (Lk 1,31).
Az ószövetségi jövendölés elmondja, hogy Megváltónk, a nagy király, Júda törzséből fog származni (Ter 49,8–10), amit Jézus nemzetségtáblája igazol (Mt 1,2; Lk 3,33).
Az Ószövetségben olvasható az is, hogy Dávid nemzetségéből származik a Megváltó, ugyanis Nátán próféta ezt jövendöli Dávid királynak (2Sám 7,12–14), és a zsoltáros is ezt hirdeti (Zsolt 132,11). Izajás próféta pedig részletesen kifejti: „Vessző kél majd Izáj (Dávid apja) törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből” (Iz 11,1). Ezek beigazolódását az evangéliumok elénk tárják Jézus családfáján (Mt 1,6; Lk 3,31).
Az egyik leghíresebb karácsonyi prófécia megjövendöli Jézus születésének helyét: „Te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett” (Mik 5,1). Az evangéliumok ismét igazolják az Ószövetség szavait: Jézus „a júdeai Betlehemben Heródes király idejében” született (Mt 2,1). Előtte az összeíráshoz József és Mária „Dávid városába, Betlehembe” ment (Lk 2,4), s a pásztorok is így biztatták egymást Jézus megszületése után: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott” (Lk 2,15).
A másik nagyon híres prófécia Jézus édesanyjáról szól: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el” (Iz 7,14). Az örömhírvétel eseményében ez is igazolódik, amint az evangélium elmondja. Isten elküldte Gábriel arkangyalt „egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták” (Lk 1,27). Mária tiszta életet élt a jegyesével, szűzként fogant (Mt 1,18–25).
A próféta még a betlehemi gyermekgyilkosságot is megjövendöli: „Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé” (Jer 31,15), amit az evangélista idéz (Mt 2,16–18).
Ünnepi szertartásainkban hallani fogjuk ezeket. De már most készüljünk az igével az Ige fogadására!
