Görögkatolikus énekeskönyvünknek abban a részében, amely a szentek tiszteletére szóló közös részt tartalmazza, a próféta után az apostol következik. Az alkonyati istentiszteletben ebből a „közös” részből vesszük a liturgikus szövegeket. Közülük a legfontosabb – amit általában a szent liturgiában is fel szoktunk használni – a tropár. Az apostol tiszteletére szóló tropár ugyanolyan rövid, mint a prófétáé, és a tartalma is nagyon hasonló hozzá. Érdemes a teljes szövegét látnunk, hogy tartalmával, illetve mondanivalójával közelebbről is megismerkedhessünk. Íme, a rövid himnusz: „Szent apostol, imádd a kegyelmes Istent, hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek.”
Ha tüzetesen megvizsgáljuk liturgikus naptárunkat, azt tapasztaljuk, hogy ott minden egyes apostol jelen van. Azok is, akiket Jézus először hívott meg (Mt 10,1–4), s akikből a „tizenkettes testület” lett (Mk 3,14). Benne van a naptárunkban az a hetvenkét tanítvány is, akiket szintén Jézus választott ki magának (Lk 10,1), és akiket elküldött az egész világra. Igaz, ez utóbbiak nevét nem jegyezte fel az Újszövetség, csak a tizenkettőét. Viszont Római Szent Hippolütosz (170–235) összeállította a listájukat, s a liturgikus könyvek tőle vették át. A történelem folyamán ez a névsor még változott, de a XVII. században már állandósult, s azóta egyformán van jelen a liturgikus könyveinkben, rajtuk keresztül pedig a bizánci egyház naptárában.
Az apostol tiszteletére szóló „közös” tiszteletben a tropár rövid éneke három gondolatot tartalmaz.
Az első egyszerűen a megszólítás. Itt érdemes felfigyelni arra, hogy a liturgia nem tesz különbséget „apostol” és „tanítvány” között; mind a nyolcvannégy személyre az „apostol” nevet alkalmazza. Így a tropár is ugyanaz mindegyikük esetében, kivéve a főapostolokat, akiknek „saját” szövegük van.
A második gondolat a közbenjárás kérése. Kérjük, hogy az apostol imádkozzon értünk. Ha közben a „szentek közösségére” gondolunk, akkor ez teljesen érthető is. Hiszen az Egyházban összetartoznak azok, akik a megdicsőült Egyházat alkotják (ők a szentek), akik a szenvedő Egyházban vannak (a túlvilági tisztulás állapotában lévők), valamint a küzdő Egyházhoz tartozók (akik még a földi életükben törekszenek az életszentségre). Így jogos, hogy az apostolokhoz fordulunk, kérve közbenjáró imádságukat.
A harmadik gondolata pedig a bűnbocsánat. A tropár tehát pontosítja, hogy mit is kérünk az apostoltól. Azért kérjük a közbenjáró imáját, hogy Istentől bűnbocsánatot nyerjünk. Bizony, nagy szükségünk van rá! Sőt, nem túlzás azt állítani, hogy a földi életünkben erre van a legnagyobb szükségünk. Ugyanis, ha nem tartunk bűnbánatot, ha nem nyerjük el bűneink bocsánatát, akkor nem juthatunk be a mennyek országába, akkor nincs üdvösség számunkra. Ennek a gondolatnak a kiemelése itt talán különösen is fontos, hiszen éppen az apostolok kapták meg Jézustól a bűnbocsátó hatalmat (Mt 16,18; 18,18).
Milyen jó ilyen élő kapcsolatban lenni az összes apostollal!
