Milyen jó nekünk, katolikusoknak, hogy közösségben tudhatjuk magunkat a főapostolokkal! Megszakítatlanul, mai utódjuk, a római pápa fennhatósága alatt élhetjük keresztény katolikus életünket. Mi, görögkatolikusok is, hiszen a katolikus mivoltnak egyik nagyon fontos ismérve, hogy elfogadjuk a római pápa főségét, az úgynevezett pápai primátust. Persze nemcsak a római katolikusság és a görögkatolikusság létezik a nagyvilágban, hanem, ha legalábbis az öt nagy keleti rítuscsaládot nézzük, akkor tudnunk kell a Bizánci mellett a Kopt, az Örmény, a Szír és a Káld Katolikus Egyházról is. És ezeken a nagy családokon belül is sok a leágazódás, mint ahogy a bizánciban is létezik először is a két nagy ág: a görög és a szláv, s aztán ezeknek a további ágai is, mint egy szép fa, melynek egyik ága a mi magyar Görögkatolikus Egyházunk. S ez immár saját jogú, sőt, metropóliai egyház.
Élő, eleven kapcsolatban vagyunk a fa törzsével, az apostolok testületével, s azon keresztül az éltető gyökérrel: az Egyház kezdetével és fenntartójával, magával az Úr Jézus Krisztussal. Milyen jó tudnunk ezt!
Hitünkben egyek vagyunk a Katolikus Egyház nagy egészével, hiszen a tételesen megfogalmazott hitet sértetlenül kell őriznünk. Ha nem akarunk „kicsinek hívatni a mennyek országában”, akkor „egy i betűt vagy egy vesszőcskét” sem változtathatunk rajta (Mt 5,18–19). Hitünk szilárd sziklaalapja Szent Péter, akihez így fordulunk a liturgikus szövegünkkel: „Péter, ki Krisztus tanításának alapköve vagy”. Igen ám, de nem a katekizmussal és a dogmatikakönyvvel szoktunk a templomba menni, hanem az énekeskönyvvel. S a hitünket ennek segítségével éljük meg a szertartásokon keresztül. Ami – mindig a tételesen megfogalmazott hitre, illetve a hitletéteményre alapozódva – az egyes részegyházakban már eltérő lehet. S itt, a rítusban tűnik ki minden egyház sajátossága.
Úgy szép az Egyház nagy színes mozaikja – ami egyben a katolicitását is jelzi –, ha minden rész a maga helyén van. Ha nemcsak az említett nagy rítusok között nincs keveredés, hanem a kisebb ágakon sincs. Őrizze meg mindegyik részegyház a jól kiérlelt liturgikus hagyományát! Hiszen nem egy egyszínű felület létrehozása a feladatuk, hanem az, hogy ténylegesen színesítsék az Egyház mozaikját. Az alap adott: a Katolikus Egyház, amely közösségben van a főapostolokkal, mégpedig a közös hitletétemény elfogadásában, megvallásában és megtartásában. Ezen a téren nem lehet azonos például a Kopt Katolikus Egyház és a Kopt Ortodox Egyház, mint ahogyan a Görögkatolikus és a Görög Ortodox sem. A közös hitnek a szertartásokon keresztül való megélése is adott: mindegyik részegyháznak megvan a maga hagyománya. Nem jó és nem helyes, ha például a Szír Katolikus Egyház keveri a liturgikus hagyományát a Szír Ortodox Egyházéval. Mint ahogy az sem jó, ha a Görögkatolikus Egyház keveri a Görög Ortodoxéval.
Buzgón kérjük a főapostolok ünnepén: „Szent Péter, a hitnek alapköve és Pál, az egész földnek dicsérete, erősítsétek meg a nyájat, melyet tanítástokkal szereztetek!”
