„Előbb volt szent életű, mint király”
Fotó:Lambert Attila

 

A szentmise előtt Bodó ­Zoltán plébános köszöntötte a megyéspüspököt, aki Szent László ünnepéhez közeledve hangsúlyozta: keresztényként és magyarként is büszkék vagyunk királyunkra, a korabeli Európa keresztény uralkodóinak példaképére.
Homíliájában a főpásztor emlékeztetett arra, hogy Szent László halála után az egész ország hároméves gyászt ült. Hangsúlyozta: a lovagkirályt szentként tiszteljük, mert földi életében hősiesen gyakorolta az erényeket, s ezáltal vált szentté, nem csupán az isteni irgalom tette alkalmassá az üdvözültek közösségére.
Veres András képzeletben visszavezette a híveket ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor László király lett. Kiemelte: uralomra jutására nem úgy tekintett, hogy ezzel ő lett az első. Szolgálni akart, azt kereste, hogyan tud nemzete javára tenni.
Miből fakadt alázatossága? – tette fel a kérdést a szónok. – Nem abból, hogy jó politikus, jó taktikus volt, hanem a vallásosságából. Előbb volt szent életű, és utána lett király. A mély hitet lengyel származású édesanyjától kapta.
László új életállapotában, uralkodói feladatai között is hívő akart és tudott maradni – hangsúlyozta a győri püspök. – Gyakran halljuk: törekszem a vallásosságra, de nehéz megvalósítani, mert a világ nem keresztény. Soha nem volt könnyű kereszténynek lenni, pedig mindnyájan, minden kulturális, politikai közegben arra kapunk meghívást, hogy megmaradjunk a krisztusi úton.
A Monte Cassinó-i bencés apátnak ezt írta egyszer László király: „Bűnös ember vagyok, uralkodóként nem tudom elkerülni a bűnt.” Nem lehet bűntelenül élni a világban, de lehetséges egyre szentebbül élni, háttérbe szorítva a bűnt – tanította László királyunk példája nyomán Veres András. – Aki őszintén törekszik a krisztusi életre, az minden pillanatban felismeri, hogyan tud hűséges maradni a krisztusi tanításhoz. Ahogyan az efezusiaknak írt levélben áll: vértezzük fel magunkat az isteni erényekkel, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek. Olvassuk Isten igéjét, hogy átjárja gondolatainkat, és cselekedeteinkben is ott legyen, hogy ne ingadozzunk.
Aki rendszeresen olvassa az evangéliumot, és elmélkedik rajta, abban működik a Lélek és az adott pillanatban mindig segítséget kap – buzdította a híveket a püspök. – Fel kell vérteznünk magunkat a krisztusi erényekkel, mert mindnyájunkban ott van a gyengeség, a bűnre való hajlam. Akkor leszünk erősek, ha megtisztítjuk lelkünket a bűnbánat szentségével, ha szentáldozáshoz járulunk, hogy Krisztus lakjon bennünk. Ha vele élünk, elég erőnk lesz ahhoz, hogy tudjunk másképpen dönteni, mint a világ. Szent László a példaképünk lehet abban is, hogy közvetlen volt, odahajolt a szegényekhez, akik tisztelték ezért: már életében is legendák sokasága övezte.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke végül azt kérte, imádkozzunk azért, hogy megértsük, Krisztus hívása mindnyájunkhoz szól, és képesek legyünk hitvalló módon élni. Azt kívánta, hogy Szent László példáját követve haladjunk a szűk úton Isten országa felé, azon az úton, amelyet Jézus mutatott nekünk, az egyetlen úton, amely az üdvösségre vezet.
A szentmise után az eső miatt elmaradt az ünnepi megemlékezés a Szent László téren, az előadásokat a templomban tartották meg.
Vida István, a mosonmagyar­óvári Szent László Emlék­bizottság tagja köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a városban immár huszadik alkalommal ülik meg Szent László ünnepét az önkormányzat, a plébánia és a Szent László Emlékbizottság szervezésében.
Thullner István helytörténész – aki évek óta szorgalmazta az egykori Szent László-kápolna helyének megjelölését – avatóbeszédében ismertette az egybegyűltekkel a kápolna és az egykori Szent László-kultusz történetét.
A kápolnát Rauscher János óvári várnagy emeltette 1434 körül Szent Mihály tiszteletére. A magyar kápolnaként ismert kis templom a hitújítás idején többször gazdát cserélt. A katolikus magyarok 1650 körül Szent László tiszteletére újraszentelték. A XVIII. században temetőkápolnaként és osszáriumként szolgált. Az eredetileg gótikus stílusban épült, hatszor tíz méter alapterületű kápolnát 1754-ben lebontották. Támpilléres maradványai 1932-ben kerültek elő.
Thullner István elmondta, hogy a szent király emlékezete több mint háromszáz évre nyúlik vissza Mosonmagyar­óváron. Reményei szerint a közeljövőben méltó és szakszerű kivitelezésű, a templom alaprajzát híven bemutató történelmi emlékhely készül majd az egykori kápolna helyén.
Ezt követően Szörényi László irodalomtörténész emlékezett Szent László királyra. – Alakja mindig elevenen élt a magyar nép emlékezetében. Zrínyi Miklós tizenhat évesen mondott beszédet Szent Lászlóról. A magyar főurak és politikusok a mindenkori magyar nemzeti érdek legfőbb mennyei pártfogójának tekintették a lovagkirályt – mondta Szörényi László.
Az előadó saját élményét is megosztotta a hallgatósággal. A Szent István-bazilikában volt elsőáldozó, ahol mindig Fadrusz János szobra mellett ült, és lassan megértette az alkotás szimbolikáját: László király egy megkoszorúzott koronát és egy kardot tart a kezében, annak jeleként, hogy a királyságot szolgálatnak tekintette.
A műsor zárásaként a Theatrum Ad Flexum előadásában elhangzott Arany János Szent László című műve, majd az egybegyűltek a templom előtt megkoszorúzták Lebó Ferenc Szent László-szobrát.

 

Thullner Zsuzsanna