Hol találjuk meg a helyünket Jézus családfáján? Lehet, hogy első ránézésre értelmetlennek látszik ez a kérdés. Ám a karácsony előtti vasárnap evangéliumi szakasza (Mt 1,1–25) arra buzdít, hogy próbáljuk meg megkeresni magunkat ezen a családfán. Na, nem visszafelé, úgy, ahogyan az ószövetségi szent atyák vasárnapján a történelmi felsorolást halljuk Ábrahámtól Mária jegyeséig, Józsefig. Nekünk inkább előre kell tekintenünk. De ennek csak úgy találhatjuk meg az igazi értelmét, ha a jelenben is megkeressük a helyünket Jézus közelében.
A múlt. – Erről szól az evangélium. Egyházunkban a karácsony előtti vasárnap mindig az ószövetségi szent atyáké. Azokat a személyeket állítjuk ekkor lelki szemeink elé, akik előkészítették a mi Urunk megtestesülését, földre jövetelét, világunkba érkezését. Akikhez így énekelünk: „Ti voltatok Krisztus új szövetségének előkészítői.” Akik olyan példát mutattak fel a hitben, amire „érdemes volt” építenie Istennek, Ábrahámtól kezdve, akinek hitére az Újszövetségben is hivatkozni lehet (Zsid 11,8). Bizony, a múltba tekintve követhetjük az ő hitét és a többi szent atyáét is. Miért ne akarnánk mi is helyet kapni mellettük és közöttük? Erősítsük meg a hitünket ezen a karácsonyon is! Ne elégedjünk meg csupán „a szeretet ünnepének” bájával, legyen számunkra ez az ünnep a hit ünnepe!
A jelen. – Ünnepeljük az ószövetségi szent személyeket. De közben nem feledhetjük, hogy ünneplésünk az evangéliumi jelenre irányul. Arra, hogy várakozásuk már beteljesedett, mert megszületett a várva várt Messiás, a világ Megváltója, aki embertestvérünkké lett, amikor emberi természetünket teljesen magára vette, s megdicsőülésében sem vetette le. Mindörökre a testvérünk! Emlékezzünk az egykor keménynek tűnő szavaira, amelyek talán megbotránkozást váltottak ki a ház előtt tolongó sokaságból: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” (Mk 3,33) De Jézusunk feloldotta a megdöbbenést, mert magyarázattal is szolgált a kérdésére: „Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám” (Mk 3,35). Segítsen bennünket az ünnep ahhoz, hogy cselekedeteinkkel is megmutassuk: Jézus testvérei akarunk lenni!
A jövő. – Mint minden ember, az ószövetségi szent atyák is a jövő felé törekedtek. Bennük élt a vágy a kezdet kezdetén megismert beteljesedés iránt, és várták, hogy elérkezik „az asszony ivadéka”, aki „széttiporja a sátánkígyó fejét” (Ter 3,15). Még csak sejthették, de bizakodtak a húsvétban megvalósuló nagy eseményben, ami az ikonokon látható: a feltámadott Üdvözítő elsőként őket ragadja ki az alvilágból. Törekedjünk arra, hogy az ünnep segítségével egy lépéssel közelebb kerüljünk az Úr nagy lakomáján (Jel 19,9) való részvételhez!
Milyen szépen foglalja össze karácsonyi készülődésünk célegyenesében egyik énekünk az üdvözítésünket szolgáló múltat, jelent és jövőt: „Íme, közeledik üdvösségünk ideje, készülj, ó, barlang, a Szűz közeledik, hogy szüljön; Betlehem, Júda földje, ékeskedjél és örvendezzél, mert belőled tündöklött föl a mi Urunk! (…) Jön már a Messiás, hogy üdvözítse az embert, akit ő teremtett mint Emberszerető.”
