Görögkatolikus lelkiség

A görögkatolikus hívek előszeretettel nevezik az Istenszülő Szűz Mária születésének ünnepét Kisbol­dogasszony napjának vagy még inkább kisasszonynapnak. Minden bizonnyal a Nagyboldogasszonnyal való párhuzam miatt alakult ez így. Egyházunk legnagyobb ünnepei között kap helyet ez az ünnep, és mindig szeptember 8-án ünnepeljük, bármilyen napra essen is. Mindkét alkalomra ugyanaz az evangéliumi szakasz van előírva (Lk 10,38–42; 11,27–28), mint a Mária-ünnepek túlnyomó többségére. Így tehát ezen a napon is halljuk az evangéliumból az ismeretlen asszony Máriát dicsérő szavát a Jézust körülvevő tömegből: „Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál” (Lk 11,28). És halljuk Jézus válaszát is, amely a követőire vonatkozik: sokkal boldogabbak, akik Isten igéje szerint élnek. Ez a két mondat előrevetíti az egymásnak ellentmondó ünnepi gondolatok kettősségét.
Mária megszületett. Annak ellenére, hogy szülei, Joákim és Anna már idősek voltak. Hasonló dolog történt, mint Keresztelő János esetében: az idős Zakariás és Erzsébet már nem is reménykedett ebben, amikor a mennyei Atya mégis megáldotta őket gyermekkel (Lk 1,18). Idézhetjük az Ószövetséget is: a százéves Ábrahám és a kilencvenesztendős Sára gyermeket kapott Istentől (Ter 17,17), Izsákot. De a nagy bíró, Sámson is hasonló módon született, mert Mánóah felesége meddő volt, Isten mégis gyermeket adott nekik (Bír 13,5). János, Izsák, Sámson – milyen nagy személyek lettek Isten tervében! De mennyivel nagyobb lett Mária, aki ugyanúgy pici babaként született, és mégis „a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb” lett a liturgikus himnuszunk szerint. Mária kicsiből naggyá lett. Nem csak azért, mert megszületése után az emberi természet rendje szerint növekedett és felnőtté vált. Sokkal inkább azért lett naggyá, mert lelkületben kicsi tudott maradni. Kimondta az Isten akaratára, a Gábriel arkangyal által hozott üzenetre: „Íme, az Úr szolgáló leánya” (Lk 1,38). Ha valaki, akkor ő egész életében meg tudta valósítani az evangélium szavait: „Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik” (Mt 23,12). Íme, a nagy ellentét: kicsinysége révén naggyá lett: ő „a világ királynője”, ahogyan az Egyház nevezi.
Máriát boldognak mond­ja az ismeretlen asszony. Valóban az lett, mert ha valakire érvényesek a Jézus által tanított boldogságmondások, akkor őrá igazán azok. Ám tudjuk, az ellentétét is át kellett élnie. Már az Úr Jézus templomban való bemutatásánál azt mondta róla az idős Simeon, hogy lelkét hétszeresen járja át a tőr (Lk 2,35). Igen, az Egyház tanításában ő lett „a hétfájdalmú Szűz”. Neki szólnak a vecsernyei fájdalmas istenszülői énekeink. Ugyanakkor az is érvényes rá, amit örömhírvételkor mondott az Úr angyalának: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48). Az emberi boldogság útja ez: az Isten akaratának való engedelmesség, az Úr akarata szerint való élet. Kisasszonynap ünnepén megfontolandó gondolatok ezek mindnyájunknak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..